A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Marosi Gertrúd, KÖDUKÖVIZIG: 2006. évi belvízhelyzet a Közép-dunántúlon
Veszprémi-Séd, a Bakony-Vértes határterület vizeit szállító Gaja patak, illetve a Velencei-tó vízgyűjtőjének vizeit szállító Dinnyés-Rajton csatorna. A területen belvíztározók jelenleg nem találhatók, vízkormányzásra a csatornán, illetve a Malomcsatornán található duzzasztók adnak lehetőséget. A Gaján a Fehérvárcsurgói tározóban lehet az érkező vizek mennyiségét csökkenteni. A Dinnyés-Raj tori csatorna vízgyűjtőjén a Velencei-tóban, illetve annak tározóiban a Pátkai, és a Zámolyi tározókban lehet többletvizeket visszatartani. A VeszprémiSéd vízgyűjtőjén ilyen tározási lehetőség nincs. A 04. 06. Tolnanémedi-Dombóvár belvízvédelmi szakaszunk a Rapos völgyében található Dombóvár és a torkolat között. A Rapos főág Kaposvár irányából a Somogyi - dombság vizeit, a Baranya és a Hábi csatorna pedig a Mecsek É-i lejtőinek vizeit szállítja. A völgyében az árhullámok hirtelen vízszintemelkedéssel, és ugyanolyan gyors apadással járnak. A 69 km hosszú védelmi szakaszon a depóniák kiépítési szintje a Q10% vízhozam szintje + 60 cm-ben lett meghatározva. A védelmi szakaszon betorkolló mellékvízfolyások visszatöltésezése is erre a szintre lett megtervezve. A mellékvízfolyások torkolatánál több helyen meghatároztak vízkivezetési lehetőségeket az ennél kisebb valószínűségű árhullámok esetére. Általában olyan területek kerültek kiválasztásra, amelyek művelési ága rét-legelő, vagy erdő volt. A visszavezetést a beépített csappantyús csőzsilipek biztosítják. Ezek a zsilipek a vízszint emelkedésével automatikusan zárnak, az árhullám elvonulásával a mentett oldalon rekedt, vagy oda kivezetett vizeket pedig visszavezetik a mederbe. A csappantyús zsilipek előnye, hogy zárásuk nem igényel emberi munkát, és ez a gyors vízszintemelkedés, valamint a csapadékos időjárás miatt járhatatlanná váló depónia miatt nagy könnyebbség a védekezés során. Az 1963-as terv kis módosításokkal a mai napig megállná a helyét, ha az akkor teljes egészében megvalósult volna. De „költségtakarékossági” szempontok miatt a kitermelt iszap hossz-menti szállítását elvetették, így a depóniák a Rapos és mellékvízfolyásai mentén nem épültek ki a szükséges magasságra a teljes hosszon. A védelmi szakaszok ismertetése során nem térünk ki egy igen jelentős vízilétesítményünkre, a Sió csatornára. Ez a csatorna jelen pillanatban is 3 belvízvédelmi szakaszunkat érinti, de egyik szakasz esetében sem jelenik meg befogadóként, pedig a 08. Sió-Nádor-Rapos rendszer gerincét alkotja. Vízgyűjtő területe, hossza, kiépítettsége is jelentős. Hossza 122,8 km, a vízgyűjtő nagysága a Siófoki zsilipnél 5774 km2, a dunai torkolatnál 14724 km2. Az Árvízkaputól Rölesdig mindkét partján I. rendű árvízvédelmi töltés húzódik, e fölött Simontornyáig a bal parton épült ki a töltés, jobb parton itt magaspart szegélyezi. A Rapos torkolat feletti szakaszát már nem érinti belvízvédelmi szakasz területe, pedig ezen a szakaszon is jelentős vízhozamok vonulnak le a mederben egyrészt a meteorológiai viszonyoknak, másrészt a balatoni vízeresztés következtében. Itt is több zsilip található, és vízeresztés idején több helyen lehet szükség lokális belvízszivattyúzásra. A 2006. év belvízhelyzetének kialakulásában közrejátszó hidrometeorológiai tényezők A 2001-2004 évek száraz periódust jelentettek az 1998-2000 év belvizei után. A 2006. év belvízhelyzetének kialakulásához a 2005. év időjárása nagyban hozzájárult. 2005. nyarától kezdve jelentős havi csapadékmennyiségek jelentkeztek a vízgyűjtőkön. A talajok a vízgyűjtőkön telítetté váltak. Ezen időszak csapadékmennyiségének alakulását működési területünkön négy állomás adataival mutatom be.
