A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Vízitársulatok elöntött területi felméréseinek egységesítése
• Ki kell jelölni azokat a helyeket, amelyeken a tényleges elöntésekről érdemi információkat lehet gyűjteni az elöntött területek megfigyelésével. Ezek lehetőleg jól megközelíthető helyeken legyenek vagy olyan védelmi létesítmények közelében (szivattyútelepek, kritikus csatornaszakaszok, műtárgyak), ahová a védekezés során rendszeresen szakembereknek ki kell járniuk. Amennyiben lehetséges, ezeknél, a megfigyelési pontoknál legyenek a belvízi elöntés mélységére vagy a vízborítás vastagságának megállapítására alkalmas eszközök (vízmérce, jelölések a műtárgy oldalán, stb.) • Az elöntések észlelése a kijelölt megfigyelési pontokon szerzett információkból lehetséges. Az észlelőnek nem szükséges az elöntés területi kiterjedésének becslése, az elöntött területeket nem kell körbejárni és a földi becslés egyéb, bizonytalan módszereit sem kell alkalmazni. Az észlelő számára csak azt kell rögzíteni, hogy mit kell az észlelési ponton megfigyelni, és azt hogyan kell mérni. A rögzítendő információk:- vízállás adott csatornaszelvényben vízmércéről vagy műtárgy oldalára rögzített jelzésekből leolvasva,- vízállás adott mély fekvésű területen vízmércéről vagy műtárgy oldalára rögzített jelzésekből leolvasva,- az elöntés szemmel jól láthat kiterjedése előre azonosított tereptárgyakhoz viszonyítva (pl. egy tereptárgy látszik-e vagy sem, ha látszik, mennyire),- minden egyéb olyan jel rögzítése, amiből az elöntés kiterjedésére vagy a vízborítás mélységére következtetni lehet. • Valamennyi észlelési ponthoz hozzá kell rendelni az észlelt helyzet értékelésének leírását, adaptálási, átszámítási lehetőségét az elöntés tényleges kiterjedésének meghatározására. Így az észlelési ponton érzékelt elöntési adatokból, vízmélységekből, vízmérce állásokból meg lehet határozni az adott terepviszonyok közötti elöntési szintet. A rétegvonalas térkép izo-vonalai és az elöntési térképek alapján pontos következtetéseket lehet levonni az elöntött területek nagyságáról. 7. A javasolt módszer gyakorlati megvalósítása A javasolt módszer gyakorlati vezetése a vízitársulatoknál könnyen és gyorsan megoldható. • A vízitársulatok rendelkeznek az érdekeltségi területükről 1:10.000 méretarányú rétegvonalas térképpel vagy ezek a térképek könnyen beszerezhetők. • A vízitársulatok hozzá tudnak jutni a távérzékelési módszerekkel az érdekeltségi területükön észlelt, mértékadó elöntött területeket ábrázoló elöntési térképhez, vagy az FVM segítségével ezek az információk beszerezhetőek. • A két térképanyag összevetéséből az elöntések maximálisan lehetséges kiterjedései, illetve különböző szintekhez tartozó kiterjedései meghatározhatók, a térképre felvihetők. • Meghatározhatók a gazdálkodási szempontból érzékeny területek és ezek a térképre felvihetők. • Meghatározhatók a védekezés szempontjából kritikus helyek, csatornaszakaszok, műtárgyak, szivattyútelepek, stb. • Kijelölhetők azok az észlelési pontok, ahol az elöntés jellegére, kiterjedésére nézve érdemi információkat lehet szerezni. • Kialakíthatók az észlelési pontok vízmércék elhelyezésével, a műtárgyak oldalára festett jelekkel, azoknak a tereptárgyaknak a számbavételével és rögzítésével, amelyek segítségével jól látható módon rögzíthető az elöntés egy, az extrapolálásra alkalmas részlete (lényegében következtetni lehet az elöntés vízszintjére). Valamennyi észlelésnek az a lényege, hogy belőlük a vízszintekre vonatkozó, viszonylag pontos információ nyerhető legyen. 6
