A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Vízitársulatok elöntött területi felméréseinek egységesítése
• Az észleléseken nyert információkat fel kell dolgozni, át kell alakítani az elöntési vízszintekre vonatkozó információkká. • Az 1:10.000 méretarányú rétegvonalas térképen (ahol a korábbi elöntési információk alapján kerültek meghatározásra az elöntések lehetséges kontúrjai) a tényleges szintek alapján meghatározhatók az aktuális elöntési kontúrok. • Az aktuális kontúrok segítségével az aktuális elöntések határozhatók meg, amelyeknek területei összegezhetőek. • A feladat így az észlelési pontokra történő kijárásra és az ott észlelendő jelenségek rögzítésére, valamint ezeknek egy rétegvonalas elöntési térképen való értelmezésére redukálódik. • A leírt észlelések és az ezek alapján történő elöntés aktualizálás a veszélyeztetett terület nagysága, jellege, a kijelölt észlelési pontok száma, azok megközelíthetősége, valamint az ebbe bevonható vízitársulati állomány alapján legalább hetente, de valószínűleg hetente több alkalommal is elvégezhető. • Minden lehetséges kontrollt fel kell használni. Ellenőrzési lehetőséget főleg a távérzékelésből nyert aktuális információk biztosítanak. A vízitársulatok a módszer alkalmazására könnyen megtaníthatók. A helyszíni észlelés jelentős többlet feladatot nem jelent. A belvízjelentés készítője naponta áttekinti a belvízi adatokat és az elöntési információkat, az új feladatok ebbe a rendszerbe beépíthetőek. Az információk számítógépes feldolgozása csak azon múlik, hogy az adott vízitársulatnak milyen térképállománya található meg a számítógépében és rendelkezésre áll-e viszonylag egyszerű program a térbeli információk megjelenítéséhez. A módszert egyébként teljesen hagyományos eszközökkel is gyorsan és hatékonyan lehet alkalmazni. 8. Védelmi fokozatok elrendelése Abban a pillanatban, amikor a vízitársulatok számára viszonylag megbízható információk állnak rendelkezésre az érdekeltségi területen lévő elöntések nagyságáról és térbeli elhelyezkedéséről - különös tekintettel a gazdálkodás szempontjából érzékeny területekre és a védelmi szempontból kritikus szakaszokra és műtárgyakra - megnyílik a lehetőség a védelmi fokozatoknak az elöntött terület alapján történő elrendelésére, módosítására. Ehhez elemezni kell az egyes elöntési nagyságokhoz tartozó védelmi feladatokat és meg kell határozni a gazdálkodási szempontból kritikus helyek érzékenysége alapján a szükséges beavatkozások időpontját és mértékét. Így az egyes védelmi fokozatokat az elöntött terület nagyságokhoz lehet kapcsolni, külön figyelve arra, hogy a gazdálkodás szempontjából kritikus helyek érzékenysége mekkora. Ez ugyanis ezekre a részekre külön eljárás bevezetését teheti szükségessé vagy az egyes védelmi fokozatokhoz tartozó elöntött terület nagyságot (lényegesen) csökkentheti. Nehezíti ennek a módszernek az alkalmazását, hogy a kárérzékenység az egyes növényeknél és a növények eltérő fenofázisában különböző. A védelmi fokozat elrendelést - amennyiben ez lehetséges - célszerű a legnagyobb érzékenységű területekhez kapcsolni. Nyilván más határértékek fognak tartozni télen és nyáron ugyanahhoz a területhez. A védelmi fokozatoknak az elöntött terültekhez rendelése azonban az érdemi védelmi munka előtérbe kerülését teszi lehetővé. 7
