A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Vízitársulatok elöntött területi felméréseinek egységesítése
Amennyiben vízkormányzási, vízátvezetési, vízvisszatartási vagy tározási lehetősége van a társulatnak, ezek is feltüntetésre kerülnek. Fontos része a védelmi tervnek az operatív beavatkozások leírása. Ebben részben a társulat saját védelmi létszámával végrehajtandó feladatok szerepelnek (elzárási, szakaszolási lehetőségek, kritikus helyek felügyelete, vízfolyási akadályok elhárítása, mobil szivattyúzásra történő kitelepülés, szivattyútelepek indítása és leállítása), de adatok vannak a társulat védekezéskor felhasználható gépparkjáról, a szükséges védelmi anyagokról és eszközökről. Ugyancsak részletes adatok vannak a bevonható közerőről, ami a települési önkormányzatokon keresztül mozgósítható. Szabályozott a védelmi információk áramlása, a jelentési rendszer is. 3. Vízitársulatok védelmi fokozatba lépése A vízitársulatok védelmi fokozatba saját védelmi terveik alapján, a védelemvezető (általában a vízitársulat igazgatója vagy elnöke) döntésére lépnek. A védelmi fokozat elrendelésének alapvető feltétele a védelmi fokozatban előírt helyzet előállása. A védelemvezető természetesen konzultál a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatósággal, a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal vízgazdálkodási szakreferensével, az érintett települési önkormányzatok vezetőivel, a gazdák képviselőivel. A vízitársulati védekezés I. foka során még nincsenek érdemi védelmi beavatkozások. Ilyenkor fokozott figyelőszolgálatot léptetnek életbe és megkezdődik a felkészülés (gépek, emberek átcsoportosítása, védelmi anyagok, eszközök előkészítése, szükséges közerő biztosítása). Az érdemi védekezés a II. védelmi fokozatban kezdődik el. Ebben az esetben a megfelelő vízkormányzással, a szükséges vízbeeresztéssel vagy átemeléssel folyik a terület mentesítése, a felesleges, káros vizek elvezetése, az elöntések kialakulásának megelőzése vagy a már kialakult elöntések megszüntetése. A vízitársulati védekezés III. fokozatában nyilvánvalóvá válik, hogy a hagyományos, rendelkezésre álló védelmi eszközökkel és erővel az elöntés, a káresemény gyorsan nem előzhető meg, nem kezelhető. Ekkor többletkapacitások mozgósítására van szükség (közerő igénybevétele, külső szervezetek gépei és szállító eszközei), prioritási döntéseket kell meghozni, és gondoskodni kell az esetleges vízvisszatartásról, tározásról. A rendkívüli védelmi fokozat esetén a kizárólagos állami tulajdonú művek kapacitása is kimerült, esetleg a befogadók magas szintje miatt szivattyúzási tilalmat rendelnek el. Ekkor csak az igazán veszélyben lévő értékekre lehet koncentrálni, a lakosság élet- és vagyonbiztonságának megóvására vonatkozó intézkedéseket lehet foganatosítani. A vízitársulat védelmi fokozatának elrendelése és módosítása (mindkét irányban) tehát kritikus döntés. Mindazokon a helyeken, ahol a vízzel kapcsolatos veszély, a vízkár kialakulása, az elöntés megjelenése összefüggésben van egy vízfolyásban vagy mederben kialakuló víz szintjével, a védelmi fokozatokat bizonyos kritikus vízszintekhez lehet kötni. Ebben az esetben ki kell jelölni a mértékadó vízszintet és meg kell határozni azokat a vízszint értékeket, amelyek valamilyen szempontból kritikusak. A kritikus vízszintekhez lehet kötni a védelmi fokozatokat, mind az elrendelést, mind a megszüntetés, valamint a fokozat váltás (mindkét irányban) tekintetében. Az ilyen esetekben a védelmi fokozatokkal kapcsolatban 2
