A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: A 2006. évi vízitársulati belvízvédekezés tapasztalatai

hatékonyabban, kisebb költséggel. Ez azt is jelenti, hogy a rendelkezésre álló forrásokat jobban lehet hasznosítani, több vonalas létesítmény fenntartására kerülhet sor.

A rossz mederállapotok sok esetben hozzájárulnak magának a belvízelöntésnek a kialakulásához, a mentesítés időbeli elhúzódásához, a belvízkárok növekedéséhez. A korábbi meder rekonstrukciós munkák bizonyíthatóan jó hatással voltak az összegyülekezési folyamatra, a gyors mentesítésre. Ahogy a rekonstrukció hatása gyengül és a hiányos fenntartási munkák miatt romlik a mederállapot (feliszapolódnak a medrek, újra megjelennek a vízinövények) hosszabbodik a lefolyás időtartama. Ez az 5-6 évvel ezelőtt rekonstruált műveknél már jelentős problémává kezd válni. Számítások azt mutatják, hogy az optimális időben elvégzett fenntartás (mint a védekezés prevenciós beavatkozása) 60-70%-kal olcsóbban végezhető el, mintha a beavatkozás a belvízhelyzet beálltával, téli időszakban kerül csak megvalósításra.

A 2006. évi belvízvédekezés előkészületi munkái gyengék voltak. A közcélú csatornák fenntartása szempontjából 2005. volt a kritikus év, amikor egyáltalán nem volt állami finanszírozás a fenntartási munkákra, így a társulatok csak a saját erejük (érdekeltségi hozzájárulás) terhére végezhettek fenntartást. Ez a korábbi évekhez viszonyítva mindössze 30-40%-os fenntartottsági szintet jelentett. A fenntartási munkák ilyen mértékű hiánya nagyon rossz előjel volt a védekezés hatékonysága szempontjából.

2006. január elején, az akkor már 100 ezer hektár belvízelöntés láttán a kormány prevenciós keretet hagyott jóvá. Ebből az alföldi vízitársulatok tényleges megelőzési célra mintegy 200 millió forintot tudtak felhasználni, általában január végén - február elején, messze nem optimális feltételek között. Azokon a területeken azonban, ahol a társulatok ezeket a prevenciós munkákat - ha még oly megkésve is - elvégezték, messze eredményesebb volt a védekezés, mint a beavatkozás nélküli szántókon.

3. A vízitársulati védekezés főbb jellemzői

3.1. A védekezés időbeli lefolyása

A vízitársulatok által elrendelt védelmi fokozatok időbeli eloszlását társulatsorosan a

2. számú ábrán mutatjuk be. Elemezve a védelmi fokozatok időbeliségét, a következő megállapításokat lehet tenni.

A december végén - január első napjaiban lehullott csapadék hatására kialakult belvízhelyzet már január legelején védelmi fokozat elrendelésére kényszerítette a vízitársulatokat. Nagyon sok társulat lépett védelmi fokozatban 2006. január 2-4. között. Ennek a védekezésnek a hossza eltérő és lényegében két irányban történtek intézkedések:- A társulatok egy részénél a január közepén bekövetkezett hideghullám miatt a belvíz lefagyott, így az érdemi védekezést fel kellett függeszteni. Nem arról van tehát szó, hogy a belvízhelyzet megoldódott, sikerült a területet mentesíteni, az elöntésben lévő belvíztömeget sikerült átemelni, hanem arról, hogy a belvíz lefagyása miatt a mentesítést kényszerűen fel kellett hagyni.- Azoknál a társulatoknál, ahol a szivattyútelepeknek volt utánpótlása, vagy más fajta védelmi feladatokat is el kellett látni (jég- és hómentesítés, preventív beavatkozások) a védelmi fokozat nem szűnt meg, a védekezés átnyúlt február hónapba.

A 2006. januári védekezés alapján így élesen két csoportra oszthatók a vízitársulatok: az egyik csoportba a január elején elkezdett és a hónap során lezárt védekezést folytatók kerültek, akiknél a védekezés időtartama 7-28 nap. A másik csoportba tartozó vízitársulatok nem hagyták abba január folyamán a védekezést, ezeknél a fokozatban maradás összekötődik a további védelmi tevékenységgel.

2006. januárjában nagy mennyiségű csapadék nem volt, az alföldi havi csapadékösszeg értékek 24-28 mm tartományba esnek. A belvíz lefagyása a védelmi munkák mérséklését, leállását okozta. A februárban azonban megváltozott a helyzet: a hónap közepén jelentős 5