A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: A 2006. évi vízitársulati belvízvédekezés tapasztalatai
felmelegedés történt, és nagy volt a február havi csapadékösszeg is. Februárban az Alföldön 50-72 mm csapadékot mértek és az északi részen volt a nagyobb csapadék. A felmelegedés és a csapadék hatására a belvízhelyzet jelentősen romlott. Ez arra kényszerítette a védelmi fokozatban nem lévő társulatokat, hogy fokozatba lépjenek, a fokozatban lévők pedig növelték a védelmi munkák intenzitását. Az ismételt védelmi fokozatba lépés február 17-től tapasztalható, de számos társulat csak február legvégén vagy március elején lépett újra fokozatba. Ugyanakkor nagy azon társulatok száma is, akik január eleje óta folyamatosan védelmi fokozatban voltak. Nem lehet lebecsülni a január első napjaiban kialakult belvizet, hiszen az elöntött terület nagysága elért a 100 ezer hektárt. A 2006. évi belvízvédekezés nagyobb hulláma azonban mégis február közepére alakult ki. Ekkor azok a társulatok, amelyek január második-harmadik dekádjában abbahagyták a védekezést, viszonylag gyors tempóban újra kezdték védelmi feladataik megoldását. A 3. számú ábrán a védelmi fokozatban lévő társulatok száma látható, heti bontásban. A 2006. február 18-24. közötti időszakban a védekező vízitársulatok száma megduplázódik (12- ről 24-re nő). A belvízhelyzet hatására egyre több társulat kapcsolódik be a védekezésbe és március 10-e körülre már kialakul a végleges 32-es szám. Érdekessége a védekezésnek, ami egyben a márciusi helyzet súlyosságát is mutatja, hogy a védekező vízitársulatok száma négy héten keresztül a maximumon volt (32 társulat védekezett), tehát a március 11. - április 7. közötti időszak volt a legsúlyosabb. A 28 napos védekezés a kétszerese az ilyenkor növénykárosodás nélkül elvégezhető víztelenítési időnek (14 nap). Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az ezen időszakot megelőző és követő héten is jelentős védelmi munkák folytak, akkor a március 4. - április 14 közötti hat hetet kell kritikusnak számítani. Mit mutat a védekezés elhúzódása? Döntően azt, hogy az elvezetés hatékonysága nem volt kellő mértékű! A 42 napos intenzív védekezési idő túlságosan sok még akkor is, ha megállapíthatjuk: mindenütt, de különösen az Észak-Alföldön ebben a márciusi időszakban jelentős csapadék utánpótlás is érkezett. Belvízelvezető rendszereink fajlagos kapacitása jó mederállapotokat és intenzív szivattyúzást feltételezve 1-2 mm/nap. A február-márciusi csapadékösszeg az Alföldön északról dél felé haladva 177 mm (Észak-Alföld), 85 mm (Közép-Alföld), 97 mm (Dél-Alföld). Ez lehet összevetni a védekezés intenzív hat hetének 40-80 mm nagyságú, elvezethető vízmennyiségével. Sajnos inkább a kisebb értékkel, hiszen a közcélú művek mederállapota nem volt 2006. február márciusában kiváló, és a kizárólagos állami tulajdonú művek magas vízszintje sok helyen nem tette lehetővé az intenzív gravitációs bevezetést vagy szivattyúzást. A területen maradó víztöbblet többtíz mm-es nagysága pedig növelte a belvíz tartósságát. A 2. számú ábra jól mutatja a február második felében kezdődött vízitársulati védekezés tartósságát. Az ekkor védekezést elkezdett (újra kezdett) társulatok a védelmi fokozatból csak májusban (!!) tudtak kilépni, tehát a folyamatosan védekezésben töltött idő 7-10 dekád volt. Azok a társulatok, amelyek január elején elkezdték a védekezést és január végén a belvízhelyzet miatt nem tudtak leállni, még hosszabb védelmi időszakot tudhatnak maguk mögött: nem ritka a 12-13 dekádon át folyamatosan fokozatban lévő vízitársulat sem. A védekezés lassan csengett le. Május közepére csökkent a felére a védekező vízitársulatok száma. Tulajdonképpen 2006. május második dekádja az az időszak, amikor a társulatok nagy számban kilépnek a védelmi fokozatból. Ekkor a védekezés csak néhány kritikus helyen (Taktaköz, Mezőtúr térsége, a Tisza mente, a Körös menti mély fekvésű területek) folytatódott. Érdekessége a védekezésnek, hogy a május II-III. dekádjában lecsengő védelmi tevékenységet június I. dekádjában a nagycsapadék hatására újra kellett indítani. Ekkor a jellemző védekezési hossz mintegy 15 nap volt. Számos vízitársulat esetében azonban a védekezés áthúzódott július első napjaira. 6
