A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: A 2006. évi vízitársulati belvízvédekezés tapasztalatai
1.2. A belvíz kialakulása, okai A 2005. év végi hidrometeorológiai helyzetből, a jelentős előkészítő csapadékból, valamint a 2006. január-februári csapadék és hőmérséklet helyzetből egyértelműen következett a jelentős belvízi elöntés kialakulása. A Felső-Tisza-vidéken ez az Ecsedi-lápra, a Kraszna bal partjára, Felső-Szabolcsra, a Beregre és a Királyéri öblözetre egyaránt jellemző volt. A talaj tározó kapacitása, vízbefogadó képessége az előkészítő csapadékok beszivárgásának hatására kimerült, megtelt. A területre hullott hó olvadását követően még mindig volt minimális beszivárgás, majd a talaj felső rétege lefagyott. A fagyott talajon az ismételt olvadás hatására gyors felszíni víz képződés indult meg. Nehezítette a helyzetet a kizárólagos állami tulajdonú főművek teltsége is. A belvízképződést elősegítette az ismétlődő csapadék, amelynek formája változatos volt, eső és hó egyaránt előfordult. Február végére már a közcélú csatornák mederteltsége is a maximumhoz közelített. A vízzel elöntött terület nagysága viszonylag gyorsan emelkedett. A Tiszántúlon 50-80 mm csapadék hullott havonta, ami védelmi szempontból már nehezen kezelhető mennyiség. Gyorsan bekövetkezett a felső talajréteg és a belvízcsatornák állandó teltsége. Erre a télvégi-tavaszi helyzetre még ráadásként jöttek a tavaszi időszak nagy csapadékai, például Hajdusámsonban április 20-án 2 óra alatt 49 mm hullott le. Egy ilyen csapadék, viszonylag telített talajállapot mellett a csatornák azonnali megteléséhez vezet, így az összegyülekezési folyamat gyakorlatilag megáll, a lehulló csapadék elöntésben marad. A Hamvas-Sárréti Társulatnál a több hónapon keresztül halmozódó hókészlet február második felében történt hirtelen elolvadása okozta a legnagyobb problémát. A Közép-Tisza vidéken jelentős belvízképző tényező volt a talajfagy. A felmelegedés és az eső hatására is csak lassú volt a felső talajréteg kiolvadása, így az egyébként a 2005. évi előkészítő csapadék által már eléggé telített talajba szinte lehetetlen volt a beszivárgás. Nagyon magasan állt a talajvíz is, ami azt jelentette, hogy a felülről és az alulról történő talajtelítődés összeért! Túrkeve - Mezőhék térségében nem volt ritka a felszín alatti 30-50 cm-es talajvízszint állás. Az Alsó-Tisza vidéken a belvízhelyzet okai között a hidrometeorológiai helyzeten túlmenően egyéb okokat is említenek. Ilyen a Tisza magas vízállása, a kizárólagos állami tulajdonú művek rossz állapota, és a (volt) üzemi csatornák hiánya. Összességében a 2006. télvégi-tavaszi belvizet a 2005. évi jelentős mennyiségű előkészítő csapadék (ami telítette a talajt), a hirtelen változó hőmérséklet, a jelentős csapadékmennyiség (aminek nagy része fagyott talajra érkezett), a hóban tárolt vízkészlet esetenkénti gyors elolvadása, szivárgó vizek megjelenése okozta. Nehezítette a védekezést a vízelvezető művek rossz állapota, az üzemi (tábla) csatornák hiánya, a helytelen agrotechnika, a gazdák aktivitásának hiánya, a főművel leromlott vízszállító képessége, helyenként a folyókon kialakult magas vízállás. 2. A prevenciós munkák elvégzése, felkészülés a védekezésre A prevenció nagymértékben befolyásolja mind a védekezés hatékonyságát, mind a ténylegesen elöntött terület nagyságát. Azokon a területeken, ahol hatékony preventív beavatkozásokat sikerült elvégezni vagy a korábbi rekonstrukciós és fenntartási beavatkozások (mint preventív megoldások) hatása még intenzív volt, lényegesen kisebb elöntések keletkeztek. Ezzel szemben azoknál a vízitársulatoknál, ahol nem volt kellő preventív beavatkozásra lehetőség és a fenntartási munkák elmaradása miatt nagyon rossz állapotban voltak a csatornák, akár katasztrófa helyzet is kialakulhatott. Fontos, hogy a preventív munkákra optimális időben (nyárvégi-őszi időszakban) kerüljön sor. Ekkor nem csak, hogy jobb minőségben lehet elvégezni ezeket a fenntartási munkákat, de lényegesen 4
