A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Deák József, GWIS Kft., Liebe Pál, VITUKI Kht.: A felszín alatti víztestek mennyiségi és kémiai állapota a Duna-Tisza közén
A FELSZÍN ALATTI VÍZTESTEK MENNYISÉGI ÉS KÉMIAI ÁLLAPOTA A DUNA-TISZA KÖZÉN DEÁK JÓZSEF 1 , LIEBE PÁL2 1 - GWIS Kft 2 - VITUKI Kht. Bevezetés A felszín alatti víztestek kijelölése, jellemzése és állapotának értékelése a vízgyüjtőgazdálkodási tervezés során az EU Víz Keretirányelve által előirt aktuális feladatok közé tartozik. A Duna-Tisza közére eső víztestek víztestjeinek vizsgálata az említett feladatok között is kiemelt figyelmet érdemel a Hátságon a hetvenes évek vége óta tapasztalható, nagy területekre kiterjedő, az országban egyedülálló mértékű talajvízszintsüllyedés (Major P Neppel F. 1986, Pálfay I 1993, Liebe P. edit 1993, Liebe P. 1995, Deák J Liebe P. 2000, Varga Gy. Szalai J. Pappné Urbán J. 2007) miatt, amely közismerten ennek a térségnek az egyik legnagyobb vízgazdálkodási-környezetvédelmi problémáját jelenti. Ez a probléma nem érthető meg az itt kimutatható,a mélyebb rétegekre is kiterjedő regionális és az ezekre halmozódó lokális felszín alatti áramlási rendszerek ismerete nélkül. Ezek felismerése már több évtizedre tekinthet vissza (Tóth J., 1963 , Erdélyi M. l974) , de a beszivárgó és a felszín alatt áramló víz mennyiségére vonatkozó ismeretek még ma is pontosításra szorulnak és - bár több rész- és áttekintő vizsgálat történt - a komplex hidrológiai-hidrogeológiai modellezés még várat magára. A mennyiségi kérdésekben előrehaladást jelentettek az utóbbi évtizedben végzett izotóphidrológiai vizsgálatok (Sanford W. E. Deák J Révész K.M. 2001, 2002, Deák J. 2006), a mennyiségivel is összefüggő kémiai állapot ismerete is ebben az időszakban növekedett jelentősen. A felszín alatti áramlási rendszerekkel összefüggő felszinközeli jelenségek terén is több vizsgálat történt az utóbbi években (Mádlné Szőnyi J.-Zsemle F.,2001, Simon Sz. 2006) Ebben a tanulmányban a felszín alatti áramlási rendszert, annak változásait, a víztestek mennyiségi állapotára vonatkozó ismereteket tekintjük át, részletesebben bemutatva az izotóphidrológiai vizsgálatok eredményeit, s kitérünk a kémiai állapotra is. A talajvízszint és talajvíz-háztartás alakulása A Duna -Tisza köze területére vonatkozóan a hidrometeorológiai helyzet, a felszíni lefolyás és a talajvízszint , valamint talajvízháztartás alakulását az MHT idei vándorgyülésén több előadás is bemutatja, ezek közül a talajvízre vonatkozó (Varga Gy. Szalai J. Pappné Urbán J. 2007) szorosan összefügg a jelen tanulmányban tárgyaltakkal, ezért itt csak röviden foglaljuk össze a következőkben tárgyalandó jelenségek szempontjából fontos megállapításokat (a részleteket és ábrákat javasoljuk az idézett anyagban tanulmányozni). A talajvízszint a Duna Tisza közén az eredeti állapotban- néhány helyi terepemelkedést kivéve - közelítőleg követte a hátsági terepszint alakulását,s 40-50 m-el magasabb volt a Hátság nagy részén, mint a peremi, alacsonyabb fekvésű duna- és tiszavölgyi területeken. Az ötvenes évek második felében- amelyet bázisidőszaknak tekinthetünk - a talajvízszint terep alatti mélysége még a hátsági területek nagy részén is 2-4 m -el terepszint alatt volt, ami az itteni homokos felszínközeli képződményeket figyelembe véve száraz időszakokban a talajvízből történő párolgás révén előnyös volt a telítetlen zóna és a növényzet vízháztartása szempontjából, a terepmélyedésekben (un. semlyékekben) keletkezett , természetvédelmi szempontból fontos kis tavak vízháztartásában a talajvíz jelentős szerepet játszott, s a tanyák 1
