A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Deák József, GWIS Kft., Liebe Pál, VITUKI Kht.: A felszín alatti víztestek mennyiségi és kémiai állapota a Duna-Tisza közén
ásott kútjai is kis mélységben érték el a talajvizet. A Hátságon a - nagyrészt homokos fedőrétegű - 3 m-nél mélyebb terep alatti talajvízszinttel jellemezhető területeken a talajvizet elérő beszivárgás nagyobb ,mint a talajvízből történő párolgás. A 2 m-nél kisebb mélységben lévő talajvízszint esetén a talajvízből történő párolgás nagyobb,mint a talajvizet elérő beszivárgás. A hátsági területeken a nyolcvanas években 2-5 m-es talajvízszint-süllyedés következett be a bázis időszaknak tekintett 55-60-as évekhez képest. A süllyedés üteme a kilencvenes évektől kezdve lényegesen mérséklődött, sőt helyenként emelkedések is történtek, de az említett különbség lényegesen nem változott. A 4 m-nél mélyebb talajvízszinttel jellemezhető területek aránya jelentősen megnőtt. (mintegy tizedéről harmadára) A csapadék XX. század eleji sokévi átlagához képest a század második felében mutatkozó hiányok és a talajvízszint alakulása között szoros kapcsolat mutatható ki: csapadékhiányok és többletek halmozásával kapott görbék és a talajvízszint -idősorok hasonló lefutást mutatnak a terület nagy részén. A vizsgálatok eredményeképpen megállapítható, hogy a csapadékhiánynak döntő szerepe volt a talajvízszint süllyedések kialakulásában: a hátsági területeken a talajvíz utánpótlását jelentő csapadék - területi párolgás különbség átlagosan 50 mm/év, de a szárazabb években ennek fele alá is csökkent. A rétegvízszintek térbeni és időbeni alakulása A törmelékes medenceüledék felszínközeli zónájában elhelyezkedő talajvíz és a mélyebb rétegekben található felszín alatti vizek nyomás-, illetve potenciálviszonyai között térben és időben is összefüggés tapasztalható, de a különbségek is beilleszthetők a később részletezendő áramlási rendszerbe. A rétegvízszintek a magasabban fekvő hátsági területeken a talajvízszintnél átlagosan 5 m-el mélyebben, a Hátságon kívüli mélyebb fekvésűeken pedig ennyivel magasabban (ez a legmélyebb területrészeken meghaladta a 10 m-t is) magasabban helyezkedtek el,ezért a potenciálkülönbség a „ talajvízdomb” 40-50 m magasságánál kisebb, mintegy 30-40 m volt (1. ábra). A rétegvíz-szintészlelő hálózat a talajvízészlelő kúthálózatnál később, csak a hetvenes években épült ki. A kilencvenes évekig a mért vízszintek jelentős süllyedést mutattak, különösen a Tisza menti mélyfekvésű területeken, ahol viszont - a dunavölgyi mélyfekvésű területekhez hasonlóan - a talajvízszint nem süllyedt. A hátsági területeken viszont a talaj-és rétegvízszintek süllyedési üteme a hetvenes évek végétől észlelt időszak nagy részében hasonló volt.(2-3.ábra) Korábbi adataink szórványosak, de ezek alapján is valószínűsíthetjük,hogy a talaj- és rétegvízszintek eredeti különbsége ezeken a területeken nem növekedett 50%-nál nagyobb mértékben. 2
