A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Nagy László, BME Geotechnikai Tsz: Geotechnikai tapasztalatok a 2006 évi tiszai árvíznél
9 alapján úgy tűnik, hogy a mentett oldali rézsű állékonyság számítására használt módszer nem követi a gátaknál lejátszódó folyamatokat. Az árvízvédelmi gátak altalaj vizsgálatához tartozó mentett oldali töltésrézsű állékonyság meghatározásával kapcsolatban a következő előzetes megállapításokat kell figyelembe venni: • Az MI-10422-ban előírt állékonyságszámítási módszer 1985 óta változatlan formában használatos, korábban nem merült fel a szabvány felülvizsgálata, • A számítás a mentett oldalnál az aktív és passzív erők összehasonlításán alapul, vagyis egy nagyon leegyszerűsített számításon, • Az aktív és passzív erők összehasonlításán alapuló számítás csak akkor elfogadható, ha van egy sík nagyon alacsony nyírószilárdságú réteg. Agyag talajokban rendszerint körcsúszólap alakul ki. • A műszaki irányelv szerinti számításnál síkcsúszólapot kell feltételezni, amíg a 2006 évi suvadások kör vagy körhöz közelítő csúszólappal mentek tönkre, • Az MI-10422 ajánlása szerinti számításnál a csúszólap nem metsz bele az altalajba. Ezzel szemben a 2006 évi suvadásoknál legalább 10 esetben a suvadás nem szorítkozott a töltésre. Megállapítható, hogy az MI-10422 előírásban a mentett oldali rézsű számítására alkalmazott módszer már akkor is elavult volt, amikor kiadásra került. A hetvenes évek közepén már ismertek voltak a körcsúszólappal történő számítások, sőt a lamellás módszerek is (Bishop 1955, Morgenstein 1963, Morgenstein és Price 1965, Spencer 1967 stb.). Összefoglalás, javaslat Műszaki szempontból azt lehet mondani, hogy a Tisza túlteljesített, a gátak pedig alul teljesítettek (vagy ők tudják az igazságot). A Tisza túlteljesítését jelenti, hogy a vízállás tartósan magasabb volt, mint a tervezési vízszint (Magyarországon a neve Mértékadó Árvízszint), a gátak túlterheltekké váltak a tartósan magas víz miatt. (1998 óta ez volt a negyedik Tisza-völgyi árhullám, ahol a vízállás meghaladta a mértékadó árvízszintet.) A megfelelő számosságú helyszíni és laboratóriumi vizsgálat lehetővé teszi, hogy a suvadásokhoz sokkal műszakibban álljunk hozzá, mint minden korábbi árvíznél, azonban ez az információ mennyiség feldolgozásra, értékelésre vár (Nem elég a maggal rendelkezni, azt el is kell ültetni, és gondozni is kell.). Ennek első csírája jelen közlemény, reméljük bokrosodik majd. A suvadások körüli eljárásokra nincs előírás, nincs olyan manuálé, amit ha pontról pontra végre hajt a védekező, akkor eredményesen védekezett. Csak néhány alapvető eljárás adható meg, amit mindenképpen érdemes végrehajtani, azonban még manapság is szükség van a mérnöki tudásra, műszaki intuicióra az árvízvédelem magas fokú szervezettség mellett, azért hogy eredményes legyen a védekezés. Mindezek mellett elengedhetetlen a suvadás folyamatos ellenőrzése. Hasznosan lehetne használni egy olyan nyomtatványt, amelyik a suvadások jellemzőit, az elrendelt és végrehajtott intézkedéseket tartalmazná. Ezzel sokat lehetne javítani a védekezés dokumentáltságán is. A 2006 évi Tiszai árvíz is azt mutatta, hogy az árvízvédekezésre történő felkészülésnél, a gyenge helyek meghatározása rendkívüli fontossággal bír. A gátak állékonysága szempontjából
