A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Nagy László, BME Geotechnikai Tsz: Geotechnikai tapasztalatok a 2006 évi tiszai árvíznél

4

Ezen fontosabb megállapítások, melyeket már az árvíz alatt is valószínűsíteni lehetett, azt mutatták, hogy a suvadások kialakulásánál nemcsak a vízterhelésnek, hanem az agyag-víz kölcsönhatásnak is jelentős szerepe volt.

3. táblázat. A csúszólapok alakjára vonatkozó összehasonlító adatok

A víztartalom szerepe a suvadásoknál

A kötött talajok nyírószilárdsága jelentősen függ a víztartalomtól. Jáky professzor 1944 évi mérései szerint (1. ábra) a víztartalom növekedésével az egyirányú nyomószilárdság exponenciálisan csökken (Kézdi 1969) Azt azonban már nem tudjuk, hogy az 1. ábrán az egymással közel párhuzamosan futó görbék közötti különbséget mi okozza, és azt sem, hogy a víztartalom növekedés, és ezáltal a konzisztencia index csökkenése milyen hatással van a nyírószilárdságra a fenti példán kívül más talajoknál. Különösen érvényes lehet ez a megállapítás a kevésbé tömör kötött talajokra, amilyen talajból az árvízvédelmi gátakban is sok van, melyek könnyebben áznak át szivárgó víz hatására.

Árvízvédelmi gátaknál a nagy földmunkák a XIX. században nagyrészt lezajlottak. A több mint 100 éves földműveknél, mint tudjuk a töltés építés technológiája, az elérendő tömörség mai tudásunkkal kívánni valót hagy maga után. Ezeknél a földműveknél 4200 km-en számos helyen jelentkeznek árvízi jelenségek. Ezek nagy része a talicskás-kordés építési módszer eredménye (Nagy 2000). Az árvízvédelmi gát tömörsége sok helyen nem éri el Trp= 80%-os értéket, vagyis a gát laza. Minden vizsgálat nélkül feltételezhető, hogy laza töltéseknél gyorsabban játszódik le a nyírószilárdság vesztés és magasabb víztartalmak alakulhatnak ki, (akár még három fázisú állapotban is) mint egy tömör földműnél.