A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - Lovas Attila, Felkai István, KÖTIKÖVIZIG: A 2006. évi Körös-zugi árvízvédekezés szervezési kérdései

Először az anyagok:

Az anyagbiztosításnál a legfontosabb alapelv volt, hogy az igénylő védelemvezető a fajtát és a mennyiséget határozta meg (adott esetben ez: „kavicsos zsák folyamatosan, addig míg nem szólunk, hogy elég” volt), továbbá a helyszínt és a felhasználható depónia és átrakó helyeket. Emellett esetenként az útvonalakat és töltés igénybevétele esetén a szállítóeszközök méretét határozta meg, a többi megszervezése az MBSZ dolga volt.

• A helikopterek folyamatosan szállították a leterhelő 1 tonnás big-bagokat (az első nap sötétedésig mintegy 400 db-ot) a feladat itt a lehető legtöbb helikopter munkába állítása volt. A követési idők, az anyagutánpótlás, a fordulóhossz, a munkaterület ismeretében a honvédség határozta meg a beállítható gépek maximális számát. Egyidőben max 7 gép dolgozott egy helyszínen. A csúszások számának növekedésével az egy géppár/egy csúszás vált általánossá. A helikoptereket ellátó depók működésének megszervezésével külön csoport lett megbízva. Ők közvetlenül tartották a kapcsolatot mind a helikopterekkel, mind a Műszaki Biztonsági Szolgálattal. Az anyagutánpótlást, munkaerő-igénylést közvetlenül intézték. (Az anyagot ide ömlesztve szállították a big-bag töltés is itt történt.) A helikopterek igényelt maximális számát előző nap kellett leadni a honvédség felé, azonban a repülősök közvetlenül tartottak kapcsolatot a szakasz védelemvezetővel, aki helyzetnek megfelelően át is irányította a gépeket. A szakasz-védelemvezető ilyen szintű - korábban példa nélküli - jogosítványát a folyamatosan változó védelmi helyzethez való alkalmazkodási kényszer indokolta.

• Normál szárazföldi szállítás csak a közbenső depóniákig jöhetett szóba, ezért vízi és speciális szárazföldi honvédségi kétéltű (PTSZ) szállítást kellett szervezni. Első lépésben kijelölésre kerültek a közbenső depók: a vízi bázis és a PTSZ rakodó. Az óriási mennyiségű zsák - csak a csongrád-nagyréti csúszásoknál több, mint egymillió - és a szűkös úthálózat miatt a töltött zsákok helyszínre szállítása mellett döntöttünk, így az átrakó helyeken csak a rakodó személyzetet kellett biztosítani, a zsáktöltést folyamatosan és hatékonyabban lehetett megszervezni a központi depónián. Később, egyes alkalmas helyeken a helyszíni zsáktöltés is beindult.

• Mind a pontonokat, mind a PTSZ kétéltűeket a honvédség biztosította. A már említett csongrád-nagyréti csúszás első napján délután hatra már mindkét útvonal beindult, de folyamatossá sötétedés után vált, amikor a helikoptereknek egyébként is le kellett állni.

• A fő védelmi anyagok helyszínre szállítása mellett egyéb speciális kéréseket is ki kellett elégítenie a logisztikának. Éjszakára gondoskodni kellett a világításról. A csúszásoknál ezt a társ-igazgatóságokról átvezényelt töltésvilágító szakcsoportok biztosították, de a védvonalon gyakran volt szükség fáklyákra is. Kézi szerszámokat, kézi világító eszközöket is gyakran kellett biztosítani.

Ahol nagytömegű ember dolgozik - olykor koedukáltan - ott az ideiglenes toalettek felállítása is szükséges. Ami nem is olyan egyszerű feladat a félreeső helyszíneken.

Különleges kérés volt - először szombat este hatkor - egy csatárlánchoz 30-40 pár halászcsizma biztosítása. Ehhez kb. 4 óra kellett, amiből az idő nagy része a szállítás volt.- 4 -