A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - Lovas Attila, Felkai István, KÖTIKÖVIZIG: A 2006. évi Körös-zugi árvízvédekezés szervezési kérdései

Másodszor a beépítéshez szükséges munkálatok:

A legveszélyesebb helyszínekre csak jól szervezett erőt lehet bevetni. A védelmi anyagok beépítéséhez ezért a töltésszakadás közvetlen veszélyével fenyegető helyszíneken a honvédség erőit vettük igénybe.

A Csongrád nagyrétnél a riasztás után folyamatosan érkeztek a helyszínre a katonák. A létszám végül 700 fő körül stabilizálódott. Amint az első egység megérkezett a helyszínre, gondoskodtunk a közerő leváltásáról, amit diplomatikusan terveztünk, de az emberek a kitelepítés elrendelésének ismeretében vita nélkül hajtottak végre. (Mondjuk olyan részletkérdésre figyelni kellett, hogy az egyébként saját lapátot elkérjük, mert az elején mindenből kevés volt: kéziszerszámból is.)

A másik fontos dolog, hogy a katonák folyamatos és hasznos foglalkoztatásáról folyamatosan gondoskodni kell. Ezt az elején úgy oldottuk meg, hogy a helyszíni anyagból földzsákot töltöttünk és azt építettük be, a szükséges üres zsákokat a katonák kézben hozták be. Mintegy 100 m3 föld épült be így pár óra alatt.

Ahogy folyamatosan nőtt a helyszínre érkező létszám, úgy kellett új foglalkoztatási módokat találni, amit külön megnehezített, hogy 50- 100 méteres térségben kellett fokozott balesetveszély mellett „kézi erőt” és helikoptereket együtt foglalkoztatni.

Végül a külön parancsnokkal rendelkező csatárláncok alkalmazása vált be. (A csatárlánc 80100 főből álló meghatározott munkafolyamatra szervezett, vízügyi osztagos előmunkásokkal megerősített csoport.) Ez lehetővé tette a műszaki irányítónak a munkaterület gyors átszervezését, így szükség esetén a legveszélyesebb helyekre lehetett koncentrálni az erőket. Egy időben maximálisan 5 csatárláncot sikerült ellátni folyamatosan beépítési anyaggal. (Ez persze kevesebb volt, mint ahány helyen dolgozni kellett volna.) A honvédség rövid időn belül megszervezte - a normál csapatmozgatási technikától különböző - a menet közbeni váltást is, így az említett csatárláncok gyakorlatilag egy hétig folyamatosan működtek.

A kétéltűekkel volt még egy gond. Az általuk keltett hatalmas vibráció és „taposási kár” (egy idő után a lánctalpasokkal homogenizált talajon csak dorongút létesítése után lehetett közlekedni) miatt meg kellett határozni azt a távolságot, aminél közelebb nem jöhettek a töltéshez, ezt a határt mintegy 40 - 50 méterben húztuk meg. Ez újabb problémát vetett fel: derékig érő vízben kellett a csatárláncot működtetni. (Erre kellettek a már említett halászcsizmák.)

A töltésszakadás közvetlen veszélye speciális problémát is felvetett. Erre a helyzetre munkahely-kiürítési tervet kellett kialakítani, amit a pihenőben lévő csapatok gyakoroltak is. (Nem kis rémületet keltve az avatatlan szemlélőben.) Ezt a feladatot is a honvédség szervezte meg, de azt rögzítettük, hogy mi az igazi vezényszó és kitől érvényes a parancs. A műszaki irányító állandóan a helyszínen volt, és a kapcsolatot a honvédségi összekötő biztosította.

Az előbb említett feladatokat természetesen egy időben kellett végezni, ami mellett már „csak” a védelmi helyzet folyamatos értékelését, a szűkös erőforrások miatt a beavatkozások sorrendjének meghatározását és a védelemvezető folyamatos tájékoztatását kellett megszervezni. Az egyidejű szervezést még az is megnehezítette, hogy a térséget egy közút tárja fel, ott kellett biztosítani a logisztikát, a kitelepítést és a lokalizációt is.

Miután a rendszer kialakult, akkor már a folyamatos működést kellett biztosítani, beleértve a folyamatos anyagellátást és a váltás megszervezését. A honvédség a váltás és a szociális ellátás tekintetében önellátó, ami nagy erényük.

A műszaki irányításban a legfontosabb szerveznivaló az volt, hogy a védelemvezetők (sem szakasz, sem központi) nem köthetik le magukat egy helyen, a védvonal hosszú és a rendszer egységes irányítása szükséges. A Köröszugban volt, hogy egyidőben 10 helyen folyt a munka. A védelmi szervezet rugalmas átalakításával minden helyszínre a szakasz-védelemvezetőnek - 5 -