A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)

1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - Lovas Attila, Felkai István, KÖTIKÖVIZIG: A 2006. évi Körös-zugi árvízvédekezés szervezési kérdései

meghatározta a kijelölt központi depóniákon a folyamatosan készenlétben tartalékolt töltött kavicsos, homokos zsákok, egyéb anyagok és gépek, szállítóeszközök mennyiségét.

Központi depónia két helyen, Szolnokon és Kiskörén került kialakításra. Helyüket elsősorban az határozta meg, hogy egy órán belül az igazgatósági védvonalak bármely pontjára ki lehessen a védelmi anyagokat juttatni. Később persze szükség szerint egyes „forró pontok” ellátására átrakóhelyek, helyi depók kialakítására is sor került, de az utánpótlást egy helyről intézték. Központi feladat volt az igénybevehető anyagnyerőhelyek, homokbányák felmérése, bejelentése is. A központi depókon foglalkoztatott munkáscsoportok biztosították (néhány száz fő nagyságrendben) a védelemvezetés központi tartalékát is.

Amikor április 15-16-án a felkészülési szinteket pontosítani kellett a ráfutó tiszai árhullámok és a Körös vízgyűjtőn hullott csapadékok ismeretében (és felhasználva az előrejelző műhelyek munkáját, aminek részletezése nem ezen írás feladata), akkor már azonnal intézkedni lehetett. Miután a Körös-zugban a korábbi LNV-t meghaladó vizet vártunk immár, ami a töltéskoronát is meghaladta volna mintegy 39 km hosszon, és az időelőny pár napra csökkent, gyors építési technológiát kellett választani.

Egy korábban kifejlesztett programmal a technológia ismeretében a főbb anyagok mennyisége is percek alatt meghatározható volt. Így még április 15-én (véletlenül épp szombat) délután 400 m3 pallót és több ezer tonna homokot kellett beszerezni. A logisztikai rendszer ütőképességét mutatja, hogy másnap reggelre a pallók nemcsak a helyszínen voltak, hanem a védvonalra kianyagolva kb. 25 km-en, így az átirányított Védelmi Osztag a honvédség által biztosított erőkkel azonnal kezdhette a munkát. Mikor a miniszterelnök másnap 11 órakor megtekintette a munkákat már 4,5 km nyúlgát volt készen.

Miután a Körös-zugban alig van feltáró út, szinte csak a töltés használható szállításra, ami megnehezíti a munkák szervezését. Emiatt a védelemvezetés már ekkor a helikopterek bevetése mellett döntött. Ugyan, ebben a fázisban egyelőre a nyúlgátépítéshez szükséges töltött homokzsákok kianyagolásában segítettek, kialakításra került 3 db helikopter depónia, ahonnan a teljes veszélyeztetett térség ellátható volt. A depóniákon minden lehetséges anyagot felkészítettek légi szállításra (homokkal töltött jutazsák buzgár elfogáshoz, kaviccsal töltött 1 m3-es big-bag, stb.).

Gondot okozott, hogy az időközben megtörtént változások miatt a 2000-ben igénybe vett depónia és rakodóhelyek nem voltak használhatók. Emiatt a szakasz-védelemvezetésnek célszerű folyamatosan információval rendelkeznie a felhasználható depó helyekről is.

A helikopterek viszonylag korai bevetése arra is alkalmasnak bizonyult - ami jól kamatozott később -, hogy a pilóták és a földi személyzet megismerje a terepet. Amikor a legveszélyesebb jelenségek - a rézsűcsúszások - kialakultak, addigra az együttműködés zökkenőmentes volt.

Ezt az is segítette, hogy az április 14-én elrendelt rendkívüli készültség után közvetlen honvédségi összekötőt rendeltek ki Ladocsi Jenő mk. alezredes személyében, aki megérdemli, hogy név szerint is megemlítsük.

Az első rézsűcsúszás, ami „csak” a nyomópadkát érintette, április 18-án alakult ki. Az észlelést követően azonnal megkezdődött a beavatkozás, egyelőre csak szárazföldi úton. Másnapra befejeződtek a körös-zugi magasítások, így a védelemvezetés a helikopterek átirányításáról döntött. A következő két napon a csúszás lokalizálása megtörtént, de ezalatt a helikopterek az új „megtámasztó borda építési” hadműveletben is begyakorolták magukat. Utólag az is helyes döntésnek bizonyult, hogy a védelmi osztagot nem irányítottuk át, hanem a legveszélyeztetettebb szakaszokon a figyelőszolgálatot erősítették, míg újra a védelmi munkákban lesz szükség rájuk. Az osztag kötelékében szolgálók észlelték a legveszélyesebb - csongrád nagyréti - csúszást és megfelelően tudták megítélni annak veszélyességét.

A vízszint ekkorra Tiszakécskétől délre a körös-zugi tiszai és hármas-körösi töltéseken mindenhol elérte és közel 30 km-en meg is haladta a korona eredeti szintjét.- 2 -