A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Bakonyi Péter, dr. Konecsny Károly, VITUKI Kht., Tóth Sándor, H-EURAqua Kft.: Az intergrált árvízkockázati elemzés és az árvízkezelési módszerek fejlesztése a FLOODsite kutatási projektben
5. A Tisza magyarországi alsó szakaszain, potenciálisan a legnagyobb veszélyt két, egymást 8-10 nap különbséggel követő csapadékzóna jelentheti, melyek közül az első a Felső-Tisza, Szamos, Bodrog vízgyűjtő területein alakul ki, a második pedig a Körösök és a Maros vízgyűjtőjét érinti. Az elvégzett vizsgálatok felhívják a figyelmet arra, hogy az árvizeket okozó meteorológiai helyzeteknek az eddig előfordultaknál csupán kissé kedvezőtlenebb alakulása is rendkívüli következményekkel járhat a Tiszán. A mértékadó árvízszintek, illetve az árvédelmi töltések kiépítettségi szintjeinek a meghatározásánál figyelemmel kell lenni a lefolyásképző folyamatokra és az azok szimulációjából levonható következtetésekre is. 5.2 VITUKI JELENTÉS A 12. FELADAT KERETÉBEN (51 OLD.)- A „Tisza folyó B” esettanulmánya (Konecsny K. 2006) 5.2.1 Az országos és helyi vízügyi szervezetek szerepe a vízkárelhárításban A jelentést a VITUKI Kht. állította össze, felhasználva Illés L. (2006) magyar-ukrán együttműködésről készített anyagát. Magyarországon statisztikai számítások szerint átlagosan 10-12 évenként nagy árvizek kialakulásával kell számolni. Különösen a Felső-Tisza és a Körösök heves vízjárásúak: a vízgyűjtőt érő jelentősebb csapadékot követő 24-36 órán belül határainknál 8-10 m-t is emelkedhet a vízszint. Ajelentősebb árhullámok tartóssága a felső szakaszokon 5-10 napig, a középső és az alsó szakaszokon 50-120 napig is terjedhet. Az árvízvédelmi gátak kiépítésére mértékadó, a 100 évenként előforduló jégmentes árvizek szintje. Az intézményrendszer mérete, szerkezeti felépítése és hatékonysága az idők folyamán többször átalakult. Az elmúlt évtizedekben, a vízügyben dolgozók országos létszáma 80-85%-kal csökkent. Az 1998. évi árvíz idején a vízkárelhárítási tevékenység döntően a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) keretében, illetve irányitásával folyt. A KHVM felügyelete mellett, a vízügyi szakhatósági és szakmai irányítást az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), a kutatási és műszaki fejlesztési feladatokat a Vízgazdálkodási Kutató Intézet Részvénytársaság. (VITUKI Rt.) végezte. A VITUKI Kht keretében működött az Országos Vízjelző Szolgálat, ahol naponta készülnek a napi vízrajzi tájékoztatók és hidrológiai előrejelzések. A vízkár-elhárítás országos jellegű speciális szakfeladatait az Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezet (ÁBKSZ) látta el. A területi feladatokat, a vízgyűjtőnként megszervezett 12 vízügyi igazgatóság teljesítette. 2002-től az új kormányzati struktúrában, a vízgazdálkodási és ezen belül az árvízvédelmi irányító feladatok átkerültek a KHVM jogutódjához, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumba (KvVM). A 183/2003 (XI.5.) Kormány rendelet alapján az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatósággá (OKTVF) alakult. A vízügyi hatósági feladatok átkerültek egy új szervezethez, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelethez. A területi igazgatóságok vízügyi hatósági feladatait a 12 Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KÖTEVIFE) vette át. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság ellátta az Országos Műszaki Irányító Törzs, valamint a Központi Ügyelet működésével összefüggő feladatokat. A minisztérium kutatási háttérintézményét képező Vízgazdálkodási Kutató Rt. (VITUKI Rt.) részvénytársaságból közhasznú társasággá alakult és „VITUKI” Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht. (VITUKI Kht.) nevet kapta. 2005. végén megszűnt az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság (OKTVF). Feladatainak jelentős részét a Vízügyi Központ és Közgyűjtemények (VKKI) néven működő intézmény vette át. A természetföldrajzi és árvízhidrológiai adottságok miatt a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (FETIKÖVIZIG) működési területén vízkárelhárítási feladatok országos összehasonlításban is jelentősek. A folyókon levonuló árvizek szintje alatt fekvő 116 településen 180 ezer ember él. Az 1965 km2 területet 541 km hosszú árvédelmi töltés védi az árvizektől ( www.fetikovizig.hu ). A korábbi években, a vízügyi igazgatóság létszáma 1500 főhöz viszonyítva 1998-ra 448 főre csökkent, majd a 2001. évi árvíz bekövetkeztéig 345 főre. Az igazgatóság vezetője - mint védelemvezető - az árvízvédekezés műszaki irányítását a védelemvezető helyetteseken és a törzsön keresztül gyakorolja. A törzset munkájában szakcsoportok 11
