A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Luczy Zoltán–Szabó Miklós: A Károly folyás hidrológiai vizsgálata

2.3 Talajadottságok Akárcsak a Nyírségben, a Kraszna-balparti belvízöblözet nyugati részén is a fő talajképző kőzetek glaciális és alluviális üledékek. Helyenként kis területeken a löszös üledékek is megjelennek. így a genetikai talajtípusok közül meghatározó a futóhomok, a humuszos homoktalajok, a kovárványos barna erdőtalajok, a csernozjom jellegű homoktalajok és réti talajok. A fizikai talaj féleségek közül a homok (70-80%), a homokos vályog (10%), agyagos vályog jellemző. A térség talajait vízgazdálkodási tulajdonságaik szerint 3 fő csoportba lehet osztani: Igen nagy víznyelésü és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó-képességü, igen gyengén vízvisszatartó talajok; Nagy víznyelésü és vízvezető-képességü, közepes vízraktározó-képességü, gyengén víztartó talajok; Jó víznyelésü és víztározó-képességű, jó vízraktározó-képességü, jó víztartó talajok. 3. A Károlyi-folyás vízgyűjtőjének növényzete, természeti értékei A Kraszna-balparti belvízrendszer nagyobbik nyugati része, szántókkal, legelőkkel, rétekkel, gyümölcsösökkel, szőlőkkel és erdőségekkel borított homokdombos terület, helyenként homokpusztarétek is előbukkanak. A művelési ág szerinti megoszlása: Mátészalka kistájban: szántó 57,8% , gyümölcsös 7,6%, kert-szőlő 0,9%, gyep 4,3%, erdő 13,0%, egyéb 16,4% (lakóterület, utak, csatornák). Nyírbátor kistáj adatai: szántó 44,3%, gyümölcsös 5,4%, kert, szőlő 1,2%, gyep 8,9%, erdő 24,3 /, egyéb 15,9%. A Nyírséget - Soó R. és Simon T. kutatásai szerint - eredetileg lápokkal, mocsarakkal, a magasabb térszíneken homokpusztagyepekkel tagolt nyílt tölgyerdők és nyírfában gazdag zárt erdőségek alkották. A nyírségi tölgy- és pusztai erdők földrajzi megoszlása - a gyakori erdőirtások miatt - már a XVIII. században is, egyenetlen volt. Az 1784/87-ben készült I. katonai felmérés térképszelvényein nagyobb erdőmaradványok láthatók, pl. Nyírbátor és Bátorliget vidékén, továbbá a keleti (az Ecsedi-lápra néző) peremterületeken. A déli részeken jelenleg is nagy összefüggő területeket borít erdő, az erdősültség itt 20-45% között van. Északabbra 515% erdősültség jellemző. Fényi erdő A Nyírség legszebb erdőmaradványa a Fényi-erdő, mely Bátorligettől Délkeletre terül el az országhatár mentén. Már gróf Károlyi József is felismerte, hogy a tulajdonában lévő terület jelentős természeti értéket képvisel, azonban 1954-ben védelem a több mint 750 hektáros erdő területéből 285 hektáros darab került oltalom alá. Az erdő a Nyírségre jellemző szélformálta homokon fekszik, ahol deflációs laposok, buckaközi mélyedések, parabolabuckák teszik változatossá a felszínt. Megtalálható a tisztásokkal tagolt mocsaras erdős, bokorfüzesektől, a láperdőkön és a tölgy-köris-szil ligeterdőkön át a gyöngyvirágos tölgyesekig minden élőhely. Vizes esztendőkben az erdő szinte járhatatlanná válik. A tartósan vízben álló fák, pl. kőrisek, hasonlóan a lápok égerfáihoz „lábasodnak". A kocsányos tölgy,keskenylevelű valamint a magas kőris és fehér nyár alkotta felső szint alatt mezei és vénic szilből, közönséges és 557