A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Horváth Vilmos–Hutter Sándor–Polgári Márta–Vígh Tamás: A kisvízfolyásos rendezés mai keletű problematikája a Csinger patak (Ajka) példáján keresztül

dik. A szódás - lúgos környezet nem kedvez a vizsgált elemek kioldódásának, a Cu a legérzékenyebb, de az sem oldódik ki számottevően. A Cr ellenálló, jelentős mértékben egyik reagens hatására sem oldódik számottevően. Az eredeti, kezeletlen mintákban a vizsgált nyomelemek (Co, Ni) a mangán és vastartalmú fázishoz kötődnek, közöttük pozitív korreláció mutatkozik. A röntgenvizsgálatok alapján a vas- és mangán oxi-hidroxid fázis amorf, illetve rosszul kristályosodott. A króm közel azonos, nagy koncentrációban van jelen a mintákban. A különböző kezelések hatására a króm mennyiségének csupán kis százaléka mobilizálódik (max. 20%), legkevesebb a lúgos környezetű reagenssel történő kezelés során. Mindez arra utal, hogy a króm stabil formában, valószínűleg valamilyen ellenálló ásvány (krómspinel) formájában van jelen a rendszerben. A kobalt, nikkel és a réz mennyisége a szódás kezelést kivéve, valamennyi reagens hatására jelentős mértékben kioldódik/I-5 ábrák/. A vizsgálatokból az alábbi következtetéseket lehet levonni. A vizsgált szakaszon értékeit tekintve több nyomelem meghaladja a rendeletben megadott szennyezettségi határértéket, azonban jelenleg az enyhén lúgos környezet miatt ezek a toxikus elemek nem mobilisak. Az enyhén lúgos környezetet a kalcit jelenléte bizonyítja. A nyomelemek a krómot kivéve amorf, illetve rosszul kristályosodott vas- és mangánoxidon adszorbeálódtak. Egyedül az 1. mintagyüjtési pontban mutatható ki nagyobb adszorpciós kapacitású agyagásvány. Az agyagásványok egyébként a talajok legjelentősebb nyomelem-megkötő fázisát képviselik. A mintákban jelentősebb mennyiségű szerves agyagon való nyomelem megkötődést nem sikerült kimutatni. A mintákban megkötött nyomelemek pH érzékenyek, a környezet savasodása esetén jelenlegi kötött formájukhói felszabadulhatnak, veszélyt jelentve a környezetre. Jelenleg ezek az üledékek a patak partján a lakossággal közvetlenül érintkezhetnek. Helybeli kivonásuk a rendszerből nem valósítható meg. A króm nagy értékei ellenére sem a savas, sem a lúgos környezeti változásokra nem reagál jelentősen, stabil, ellenálló ásvány formájában van jelen. A mederanyag jelenlegi kitettsége miatt a környezet savasodása esetén sokkal nagyobb veszélyt jelenthet a környezetre, az ott lakó emberekre, mintha elszállításra kerül és biztosan lúgos környezetben kerül tárolásra. Jelenleg az enyhén lúgos körülmények miatt (kalcit) nem jelent veszélyt. A vizsgált elemek mobilitásának pH függősége miatt az anyag elhelyezésekor figyelembe kell venni a környezet, illetve a beágyazó közeg kémhatását. Az elhelyezés lúgos közegben javasolható. Mivel a vörösiszap kémhatása ismereteink szerint lúgos, a tározón történő elhelyezés, mint semlegesítő megoldás szerepelhet, amely hatás kettős. Egyrészt a lúgos közeg, másrészt a vörösiszap vas-oxid tartalmának jelentős megkötő képessége lehet a garancia a biztonságos elhelyezésre. Ez a megoldás a környezet, a lakosság szempontjából biztonságosabb, mint a jelenlegi közvetlen érintkezési lehetőség a mederüledékkel, amely savasodás esetén a nyomelemek kioldódását eredményezi. Az elhelyezés előtt az esetlegesen egymás mellé kerülő anyagok kölcsönhatásának vizsgálatát szükséges elvégezni. A különböző környezetvédelmi határértékeket megállapító jogszabályok az elemek koncentrációját tekintik a veszélyesség megállapításánál a legerősebb paraméternek, és kevéssé fordítanak figyelmet az elemek kötési tulajdonságaira, ásványi (vegyületi) megjelenésére. Előfordulnak olyan esetek, amikor a részletes eredmények alapján egyedi megközelítésű döntéseket kell hozni, mert a jogszabályi előírások merev, rutinszerű alkalmazása nagyobb veszélyt jelenthet. 551