A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Luczy Zoltán–Szabó Miklós: A Károly folyás hidrológiai vizsgálata

A talajnedvesség éven belüli alakulása - a sokévi menethez hasonlóan - szoros összefüggést mutat a csapadék, hőmérsékleti és talajvízszint viszonyokkal, ezért általában tavasszal nagyobb, nyár végén - ősz elején kisebb értékek a jellemzőek. Évek unLxiuDiDUDi^h-oooooücncrj (y><y>c7)(T>CT>a)<y>c7>(7>a>CT>(X> 0 g 100 « 200 1 300 :> 400 ® 500 600 Mátészalka Nyírcsászári — Lineáris (Mátészalka) Lineáris (Nyírcsászári) A talajvízállás alakulása két talajvízkútnál 1953-1999 között Csapadékos, belvizes időszakokban nyáron is igen magas lehet a talajnedvesség értéke. Többnyire azonban a téli félévben alakulnak ki a maximális értékek, Érpatakon 13,4%-os maximumot októberben (1981), Nagyecseden a 68,6%-os maximumot januárban (1982) mérték. A legkisebb havi átlag talajnedvességet aszályos nyári időszakokban észlelték, 2,4%-ot (1997. X.) Érpatakon és 7,4%-ot (1994.VIII.) Nagyecseden. 4.8 Talajvíz A talajvízszintek alakulását kutak adatai alapján lehet vizsgálni, amelyek lehetnek külterületi és befolyásolt belterületi kutak. A nyírségi homokdombok felől számottevő felszín alatti áramlás valószínűsíthető az alacsonyabb Kraszna és Szamos völgye felé. A talajvíz szintjének évi ingadozása átlagosan 50-100 cm, de szélsőséges helyzetben lehet ennek két-háromszorosa is. A legmagasabb talajvízállást általában március, április, május, június hónapokban lehet megfigyelni. Október, november hónapokban eléri a legmélyebb szintet, majd decembertől ismét emelkedik. Szoros összefüggés található az elöntött területek és a talajvíz változása között, ami abban jelentkezik, hogy magas talaj vízállású években a csapadékok hatására jelentős elöntések keletkeznek. Ennek fő oka a talajvízszint mélyebb területeken terephez való közelsége. Az utóbbi évtizedekben a legmagasabb mértékadónak tekinthető talajvíz-zinteket az 1967 és 1980 években észlelték. 4.9 Rétegvizek A Kraszna-mentén a talajvíz és a rétegvizek között nehéz választóvonalat húzni, mert az agyagos közbetelepülések vízzáró foltjai nem regionális elterjedésüek, sűrűn kiékelődnek. Több helyen megfigyelhető az ártézi jelenség, vagyis a rétegvizek szabadon törnek a felszínre (pl. Mérknél). A rétegvíz kutak átlagos mélysége 80 m körüli, tehát a magasabban fekvő alluviális eredetű pleisztocén rétegeket csapolják meg. Az átlagos vízhozam és a fajlagos vízhozam között 563