A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Luczy Zoltán–Szabó Miklós: A Károly folyás hidrológiai vizsgálata

jelentős az értékkülönbség, ami azt mutatja, hogy már a fúrócső csekély hosszúságú beszürőzésével is elegendő vizet kapnak. A rétegvizek kalcium-hidrogénkarbonátosak. Bizonyos mértékig kedvezőtlenül befolyásolja a vízben gazdag terület rétegvizeinek hasznosíthatóságát a nagy vastartalom. 4.10 A Károlyi-folyás vízgyűjtőjének vízháztartása A belvízrendszer vízháztartási összetevői közül viszonylag pontosabban a csapadékot és a felszíni lefolyást ismerjük, a párolgást, és felszín alatti lefolyást, a nem elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű rendelkezésre álló adat miatt csak megközelítően tudjuk becsülni. A belvízrendszer vízháztartási egyenletének bevételi oldalán a területre hulló csapadék (P), a belvízcsatornákon külföldről érkező vízmennyiség (R

k

f), a külföldről és kisebb részben hazai területről (Nyírség) felszínalatti áramlással érkező vízmennyiség (R

k

g) áll. Az egyenlet másik oldala az evapotranszspiráció (ET), beszivárgás-felszínalatti elfolyás (I) és a folyómedrekbe befolyás (zsilipeken keresztül gravitációsan) (R

b) útján eltávozó vízmennyiséget írja le: P + R

k

f + R

k

g = ET + I + R

b Ismerjük a belvízrendszer területére lehulló csapadékmennyiséget, ami sokévi átlagban P=589 mm, a potenciális párolgás 770 mm körüli lehet. A Károlyi-folyás (F=103 km

2) vízgyűjtőjén a sokévi átlagos lefolyás 15 mm. A Krasznabalparti belvízrendszerben az egyszerűsített vízháztartási egyenlet összetevőinek becsült sokévi közepes területi átlagai: csapadék P= 589 mm, lefolyás R= 15 mm, evapotranszspiráció ET= 574 mm. Ezeknek az adatoknak az alapján, többek között az is megállapítható, hogy a lefolyási tényező rendkívül kicsi, 0,025, tehát az évi csapadékösszegből mindössze 2,5% az, ami felszíni területi lefolyás formájában távozik a területről. 4.11 A Károlyi-folyás vízjárása A kisvízfolyások, csatornák vízjárása összefüggésben van a helyi hidrometeorológiaivízháztartási viszonyokkal, a csatorna kiépítettség fokával, a külföldi területről is érkező belvízhullámokkal, a Nyírség felől érkező talaj- és részben rétegvíz áramlással, illetve a Kraszna vízjárásával. A belvízrendszert a Kraszna mellett 5 db nagyobb csatorna (Bódvaj patak, Megyes-Csaliolyi folyás, Szénási-folyás, Károlyi-folyás, Csanálosi csatorna) alkotja, vízgyűjtő területük összesen 691 km

2. A csatornahálózat hossza 203 km, fajlagos csatornasürüsség 1,2 km/km

2. A rendszer 20 l/s km

2 fajlagos levezető képességre lett kiépítve. A Szénási-folyás, Károlyifolyás, Csanálos-csatorna, részben a szomszédos romániai vízgyűjtőről hozzák vizeiket. A magyar-román egyezmény szerint kötelesek vagyunk összesen 5,39 m

3/s nagyságú vízhozamot fogadni román területről az előírt vízszintek tartásával. Gyakorlatilag azonban jelentős belvízhullám esetén ennél nagyobb vízhozam is átfolyhat a csatornákon sőt még ezeken kívül is, terepmélyedéseken keresztül. A csatornák vízállása általában a február-március hónapokban, a hóolvadás időszakában magas, a maximum legtöbbször márciusban fordul elő, majd szeptember-októberig csökken. A szeptember-októberi minimumot követően ismét vízállás-vízhozam emelkedés következik be. A csatornákon lefolyó átlagos vízhozamok nem nagyok. 564