A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - IVÓVÍZELLÁTÁS - László Balázs–Laky Dóra: Ammónium eltávolítás ivóvízből természetes eredetű zeolitok felhasználásával – alapozó laboratóriumi kísérletek

ammóniumion koncentrációja nem csökkenhet, tehát ammóniumeltávolítás nem következhet be. A kísérletsorozat eredményeit a 4. ábra mutatja. Látható, hogy kimerített zeolit alkalmazása esetén az egyensúlyi koncentráció a kiindulási koncentrációnál magasabb szinten áll be, ugyanis jelentős mértékű deszorpció játszódik le, azaz a zeolit felületén megkötődött ammónium ionok egy része „leoldódott". Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a zeolit „kimerítése" sikeres volt. (MO esetén 0,0 mg/L-ről 0,8 mg/L-re nőtt az ammónium koncentrációja, M1 estén 0,5 mg/L-ről 2,0 mg/L-re, M2 esetén 2,0 mg/L-ről 2,4 mg/L-re) A 4/b ábra a NaCl-al regenerált (M3, M4), illetve friss zeolit (M5, M6) alkalmazása esetén kialakuló koncentrációkat mutatja. Alacsonyabb kezdeti ammóniumion koncentráció (0,5 mg/L) esetén a friss zeolit (M5) ammóniumot távolított el, míg a regenerált zeolit (M3) esetén deszorpciót tapasztaltunk. Magasabb kezdeti ammóniumion koncentráció (2,0 mg/L) esetén a friss zeolit (M6) a várakozásnak megfelelően jelentős ammónium-ion koncentráció csökkenést okozott. A regenerált zeolit (M4) ebben az esetben csökkentette az víz ammónium koncentrációját, de közel sem olyan mértékben, mint a friss zeolit. A 4/b ábrán látható, hogy a két, regenerált zeolittal végzett kísérletben (M3, M4) az egyensúlyi koncentráció körülbelül 1,3-1,5 mg/L körüli értéken áll be, függetlenül attól, hogy ennél több, vagy kevesebb volt a kísérlet kezdetén az oldat ammóniumion koncentrációja. Amennyiben összevetjük ezeket az eredményeket a nem regenerált zeolitokkal kapott eredményekkel (Ml, M2), megállapíthatjuk, hogy regenerálás nélkül lényegesen magasabb egyensúlyi koncentráció alakul ki a kísérlet végére, tehát a regenerálás részben sikeres volt. A részlegesség okát azzal magyarázhatjuk, hogy a regenerálást is batch körülmények között végeztük. A zeolitról leszorított ammónium ionok az oldatban maradtak, ami egy új egyensúlyi koncentráció beállását eredményezte. Ebből következően nem az összes ammóniumot tudtuk eltávolítani a rendszerből, hanem csak a deszorbeálódott mennyiséget. Amennyiben a regenerálást több ciklusban végeznénk, mindig friss regenerálószert alkalmazva, közel teljes regenerálásra lenne lehetőség. Hypós regenerálás során 150 ml (-130 mg/L Cl

2) koncentrációjú hypót öntöttünk a regenerálandó zeolitra (lg), majd 30 perc kontaktidőt biztosítottunk, miközben rázatással segítettük elő a nitrogéngáz felszabadulását. 5. ábra a.) Koncentráció változás kimerített (Ml, M2, M3), illetve kimerített majd hypóval regenerált (M4, M5, M6, M7) zeolit (lg) alkalmazásakor, eltérő kiindulási koncentrációk esetén b.) Egységnyi tömegű zeoliton adszorbeálódott ammónium mennyiség Az 5. ábrán a szaggatott vonallal jelölt kísérletek mutatják a kimerített, de nem regenerált zeolittal végzett referencia kísérletek eredményeit. Látható, hogy az ammónium-ion mentes vízzel végzett kísérletben (Ml) jelentős deszorpció történt, míg az M2 és M3 kísérletekben korlátozott mértékű adszorpció. A hypóval regenerált zeolit alkalmazása során a zeolit jobb eredményeket mutatott. Az ammónium-ion mentes vízzel végzett kísérletben (M4) csak egé203