A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)
2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - IVÓVÍZELLÁTÁS - László Balázs–Laky Dóra: Ammónium eltávolítás ivóvízből természetes eredetű zeolitok felhasználásával – alapozó laboratóriumi kísérletek
szen csekély mértékű deszorpciót tapasztaltunk, ami a regenerálás sikerességét bizonyítja. A regenerált zeolittal végzett többi kísérletben (M5, M6, M7) is jóval alacsonyabb egyensúlyi ammóniumion koncentrációk alakultak ki, mint „kimerített" zeolitos kísérletekben, azonos kiindulási ammónium koncentrációk esetén. A kísérlet tanulsága szerint a hypó alkalmas a zeolit regenerálására, azonban a batch kísérleti elrendezés korlátai miatt további következtetések nem vonhatók le. A pH-szabályozással történő regenerálás a hypós regeneráláshoz hasonló eredményeket adott. 6. ábra a.) Koncentráció változás kimerített (Ml, M2, M3), illetve kimerített majd NaOH-al regenerált (M8, M9, M10, MII) zeolit (lg) alkalmazásakor, eltérő kiindulási koncentrációk esetén b.) Egységnyi tömegű zeoliton adszorbeálódott ammónium mennyiség Az amónium-ion mentes vízzel végzett kísérletben (M8) minimális mértékű deszorpciót tapasztaltunk, ami a regenerálás sikerességét jelzi. Ugyanezt a megállapítást támasztják alá az M10 és MII jelű kísérletek eredményei is, mivel a kísérlet végén mért koncentrációértékek rendre alacsonyabbak voltak a kontrollként szereplő M2 és M3 kísérletekben mért koncentrációknál. A pH szabályozásos regenerálás tehát alkalmas lehet a zeolit regenerálására, bár hangsúlyoznunk kell a módszer gyakorlati alkalmazhatságával kapcsolatos fenntartásainkat: a pH kétirányú szabályzása (növelés, majd visszacsökkentés) technológiai szinten indokolatlanul bonyolult, a zeolit szerkezete magas pH mellett károsodhat (ezt batch ksérletben nem tudjuk vizsgálni), valamint a regenerálás során felszabaduló ammóniagáz egészségre ártalmas, így elnyeletéséről feltétlenül gondoskodni kellene. A pH szabályozásos megoldási lehetőséget technológiai szempontból nem tartjuk megfelelőnek. Következtetések A laboratóriumi batch kísérletekben megállapítottuk, hogy a mind a klinoptilolit, mind a mordenit alkalmas ivóvíz ammónium mentesítésére. A kísérletek során elért ammónium koncetráció a tisztított vízben akár 0,1 mg/L alá is csökkent, ami lényegesen kevesebb, mint a 0,5 mg/L-es határérték. A batch kísérletek során a szilárd és folyadék fázis között beálló egyensúlyi koncentráció értéke a kiindulási koncentrációtól, valamit a felhasznált zeolit mennyiségétől függ. Az ioncserélt vízből készített modelloldatok esetén jobb eltávolítást éltünk el, mint a csapvízből (13-14 nk°) készített modellvizek esetén. Megállapítottuk, hogy a Ca 2 + és Mg : +" ionok csökkentik ugyan a zeolit ammónium megkötő képességét, de alkalmazhatóságát nem gátolják meg, a zeolit viszonylag szelektív az ammóniumionokra. A 204
