A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: VÍZ KERETIRÁNYELV ÉS VÍZGAZDÁLKODÁS - VÍZGAZDÁLKODÁS - Tóthné Seres Éva–Kovács Péter: A Cigánd-tiszakarádi árapasztó tározó területe talaj- és belvízhelyzetének értékelése

A hosszúidejű változásokat szemléltető 5. ábrát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a térség talajvízviszonyaiban drasztikusabb változást okozott a Tiszalöki vízlépcső üzembe állítása. Mindemellett feltűnő (az ábrán nem jelölt) a szokásos éves pulzálás mellett, a vízszintek lassú emelkedése. A leghosszabb tendenciaszerű süllyedéssel jellemezhető az 1980-1992-1993 közötti időszak. Ebben az időszakban kivételt csak az 1985-86-os évek képeztek: ebben a két évben átmenetileg igen magas talajvízszinteket mértek. A kilencvenes évek közepén jelentkező enyhe emelkedés után az 1998-2000 közötti időszakban - a síkvidéki területek jelentős részéhez hasonlóan- kiugróan magasan helyezkedett el a talajvíztükör. A szárazabbra fordult időnek köszönhetően az utóbbi éveket ismét a süllyedő tendencia jellemzi. 8. Belvíz Belvízvédelmi szempontból a tározó az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósághoz tartozó 08.07. Tiszakarád-ricsei belvízvédelmi szakaszba esik. A Tiszakarádricsei belvízvédelmi szakaszt a Tiszakarádi és Ricsei öblözetek képezik. A belvizeknek a tiszalöki duzzasztás miatt a Tisza vonalán egyáltalán nincs gravitációs kivezetése a rendszerből. A belvízrendszer kiépítettségének jellemzői: Torkolati vízszállító-képesség a teljes Tiszakarád-ricsei belvízvédelmi szakaszra vetítve 24,5 mVs (szivattyúzással); Fajlagos teljesítő-képesség a Tiszakarád-ricsei belvízvédelmi szakaszra vetítve 85 l/s/km

2; - Csatornasürűség 1,06 km/km

2. A Bodrogközi belvízrendszerben jellemzőek a téli-tavaszi, valamint a nyári belvizek, de előfordulnak őszi belvizek is (pl. 1998). 1990-1995 között belvízvédelmi készültség elrendelésére nem került sor. A téli-tavaszi belvizek közül az 1963, 1971, 1977, 1979, 1989, 1999, 2000. éviek emelhetők ki, amikor az elöntött területek nagysága sorrendben 30000, 8002, 11180, 8650, 10320, 30850, 6600 hektárt tett ki. A téli-tavaszi belvizek kiváltó okai általában: a fagyott altalaj, a magas talajvízszintek, a gyors hóolvadás, valamint a Tiszán és/vagy a Bodrogon levonuló árvizek. A belvízelöntés nagysága a lehullott csapadékkal, valamint a talajvízszintekkel van szoros korrelációban. A téli belvízlevezetést gyakran nehezítik a csatornákon kialakuló hófúvások és a jégborítottság. A téli belvizek általában kisebb fajlagos kárt okoznak, elsősorban az őszi kalászosokat károsítják. A nyári belvizek közül az 1980, 1989. és 1998. évi érdemel említést. Ekkor az elöntött területek nagysága 13900, 10320, 9250 és 2190 hektárt ért el. Kiváltó okként a néhány nap alatt lehulló nagy mennyiségű eső jelölhető meg. Ez főleg akkor okoz belvízelöntést, ha a talajvízszintek szintje magasabb az átlagosnál, valamint egyidejűleg árvíz vonul le a Tiszán és a Bodrogon. A nyári belvízelöntések nagyságát jelentősebben befolyásolja a belvízelvezető csatornahálózat állapota. A kaszálatlan, rossz állapotban lévő csatornák vízszállítása nyáron minimálisra csökkenhet. (ÉV1ZIG, 2000.) Az erősen belvizes időszakban jelentkező vízhozamok nagyságrendjére jellemző, hogy a 08.07. Tiszakarád-ricsei belvízvédelmi szakaszban 1999. március 9. és 23. között, 15 nap alatt 27,35 millió m

3 vizet szivattyúztak a védekezés során a Tiszába a három (tiszakarádi, őrszemi és ricsei) szivattyútelep segítségével. Ez még a 15 nap átlagában is meghaladja a 20 m

3/s vízhozamot. 146