A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
6. szekció: NAGY TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA ÉS KÖRNYEZETVÉDELME - Szilágyi Erzsébet, VITUKI Kht.: A kotrások hosszú távú hatása a Velencei-tó víz- és üledékminőségére
1. ábra. A Velencei-tó átnézeti képe (KDT KÖVIZIG, 2004) A tavon végzett műszaki beavatkozások A műszaki beavatkozások előtt a tó felülete 25,3 km 2 , ebből 14,6 km 2 náddal borított és a szabad vízfelület mindössze 10,7 km 2 volt. A bentonikus eutrofizáció mértékét szemlélteti az a tény, hogy a Velencei-tó partját és a medrének nagyobb részét nádas borította, illetve a nyíltvízi mederfelületen körülbelül 10 millió m 3 laza, szerves anyagokban gazdag mederüledék halmozódott fel. A zárt nádasállományok miatt a tó mozaikos, jelentősen eltérő vízminősége területekre tagolódott. Az iszapkotrás célja a vízminőség javítása, a szerves anyagokban dús mederüledék eltávolítása, valamint a vízi sportok és a hajózás számára a megfelelő vízmélység biztosítása (Szilágyi et al., 1989). A nádkotrás célja kettős volt. Egyrészt a vízi sportok biztosítása érdekében a szabad vízfelületek kialakítása, illetve a vízminőség javítása oly módon hogy a meg növekedett felületet a szél jobban tudja mozgatni, tehát az áramlási viszonyok megváltozásával javul az oxigénbevitel (Akantisz, 1971), másrészt a rothadó, vízminőség szempontból kedvezőtlen nádas foltok eltávolítása (Szilágyi et al., 1989). A hínárirtás célja a turizmus, tehát a fürdőzés, illetve a vízi sportok szempontjából a megfelelő körülmények biztosítása. Az egyedi mederkotrások célja a hajózó utak kialakítása volt. A tavon végzett kotrások hat területre oszthatók: természetvédelmi terület, agárdi Hosszú-tisztás, Nagyvíz, Evezőspálya, Kárászos környéke, és a Fürdető területe (1. ábra). Anyag és módszer A tanulmányban víz és az üledék adatokat elemzek koncentráció értékek és normált adatok szerint. Vízminőségi vizsgálatokat az agárdi móló területén, már az 1968-as évektől végeznek. A mintavételezések gyakorisága átlagosan 13–28 minta/év között van, tehát a mintaszám elegendőnek mondható ahhoz, hogy az értékek átlagolásával adott területen, adott komponens jellemző koncentrációja kiszámítható legyen. A vízminőség jellemzése során nitrogén (ásványi nitrogén, ammónium nitrogén, szerves nitrogén), és foszfor (összes foszfor, és foszfát foszfor) formákat vizsgáltam, hét reprezentatív területen (1982–2002 között), amelyek között volt kotort (agárdi csónakkikötő, agárdi kajak-kenu pálya, agárdi strand, Fürdető, gárdonyi Nagy-tisztás, velencei autós strand), és természetes állapotban maradt terület (Német-tisztás). A víz és az üledék adatok normálását Szilágyi (1982) munkája alapján végeztem. A pontozásos módszer lényege, hogy a legnagyobb érték a 100, a legkisebb érték a 0. A két érték 2
