A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

5. szekció: FELSZÍNALATTI VIZEINK ÁLLAPOTA - Dr. Völgyesi István, VÖLGYESI Mérnökiroda Kft.: A Homokhátság felszínalatti vízháztartása - vízpótlási és visszatartási lehetőségek

homokokból, és a közéjük települt agyagos rétegek képezik. Ez az un. vízműves összlet. A pleisztocén felső része vegyes, folyóvízi-eolikus eredetű, finomabb szemösszetételű. Részben kisebb vízfolyások által lerakott, részben pedig a Duna és a Tisza völgyéből (vagy még nagyobb távolságokból) a szél által ideszállított futóhomokból, iszapból, löszből áll. Ebből épülnek fel a hátság dombjai. A pleisztocén összletben nincsenek regionálisan vízzáró rétegek, ezért a talaj- és rétegvizek egymással hidraulikai kapcsolatban vannak. A felszínen holocén képződmények találhatók, néha nagy, 10 m-t is meghaladó vastagságban. Északon finomszemű iszapos homokok, délen főként kötöttebb, agyagos-iszapos homokrétegek képezik a fedőt. A felszínközeli képződmények nagyrészét is a szél rakta le, illetve áthalmozta, ennek következménye az a nagyszámú lefolyástalan mélyedés, melyek miatt a terület belvízveszélyessége – még magas térszíneken is – nagyobb az átlagosnál. A modell csak a fent jellemzett pleisztocén-holocén rétegsort tartalmazza. A mélyebb, pannon-levantei rétegekben zajló vízmozgást a talajvízszintek alakulása szempontjából elhanyagolhatónak ítéltük. Ahol ezek a képződmények a felszínen találhatók (Duna jobbpart, Gödöllői dombság), az a rész már nem is tartozik a modellhez; ilyenek a 3. és 4. ábra Ny-i és É-i szegélyein látható fehér foltok. A modell kalibrációja két permanens állapotra készült el: – 1990-re, amikor száraz időjárás és viszonylag nagy termelés mellett mélyebb talajvízszinteket kellett előállítani (hogy a számított értékek jól illeszkedjenek a mértekhez). – 2000-re több csapadék, kisebb termelés mellett, magasabb talajvízszintekhez illesztve (bár a kalibrálás során kiderült, hogy a 2000-es év választása nem volt szerencsés, mert sok téli csapadék és belvizes tavasz után aszályos nyár következett, és az „évi átlagos” talajvízszintek számítása nagyon bizonytalanná vált). A víztermeléseket az 500 m

3

/d-nél nagyobb termelésű 43 db. vízbázisnál a tényleges helyükön vettük figyelembe, a kisebb (és a becsült illegális) termeléseket pedig arányosan szétosztottuk erre a 43 helyre. A számításba vett vízmennyiségeket az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat. A Duna–Tisza közi regionális modellben figyelembe vett víztermelések Az erdőket nagyobb maximális evapotranszspirációval (600 mm/év a többi terület 480 mm/éves értékéhez képest) modelleztük, bizonytalan becslések alapján. (Egyesek szerint az erdő sokat párologtat, ezért mélyre szívja maga alatt a talajvizet. Akár olyan mélyre is, hogy már nem tud táplálkozni a felszínalatti készletből – ez volna az öngyilkos erdő. Mások szerint 6