A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

5. szekció: FELSZÍNALATTI VIZEINK ÁLLAPOTA - Dr. Völgyesi István, VÖLGYESI Mérnökiroda Kft.: A Homokhátság felszínalatti vízháztartása - vízpótlási és visszatartási lehetőségek

az erdők nem süllyesztik a talajvizet, hiszen eleve oda telepítették őket, ahol mély volt a talajvíz, és az illető terület egyéb mezőgazdasági művelésre nem volt alkalmas.) Csak nagyon kevés észlelőkút van erdőkben (de inkább az erdők szélén), ezért a szimuláció jóságáról ilyen tekintetben nem tudtunk meggyőződni. A belvízcsatornák a 3. ábra szerint, egységesen 5 m széles cellákba kerültek. A kanyarulatok helyett – a rácsháló celláihoz igazodva – derékszögű töréseket alkalmaztunk. 5. Eredmények A modellezés talán legfontosabb, de mindenesetre legkönnyebben ellenőrizhető eredményét a 4. ábra mutatja, ez a számított talajvízszintek térképe. A számított és mért szintek eltérése 1–4 m között van, miközben a modell több, mint 70 mes talajvízszint-változásokat követ. Az illeszkedést csak azokon a területrészeken lehetett jól megvalósítani, ahol a terep nem túl tagolt. A modellek ugyanis a domborzattól függő felszínközeli áramlásokat csak akkor tudják elegendő pontossággal figyelembe venni, ha a rácsháló elég sűrű. Egy nagy területet lefedő modellben viszont – a számítástechnikai korlátok miatt – szükségszerűen nagyobbak a cellák. Minden cellában – a nagyokban is – csak egyetlen terepszintet lehet megadni, miközben a valóságban egy nagyobb cella területén lehet több kisebb domb, köztük egy-két csatorna. A tényleges terepen a dombokon beszivárgó víz nagyrésze még a domboldalak alsó részén felszínre jut, elpárolog, vagy a közelben lévő csatornákba jut, és csak kevés kerül nagyobb mélységekbe. A durva felbontású modell csak ezt a keveset érzékeli, és a talajvízszintek szempontjából fontos felszínközeli áramlásokat többé-kevésbé elhanyagolja. A további eredményeket a 2. és 3. táblázatban foglaljuk össze. A 2. táblázat a teljes Duna-Tisza közének felszínalatti vízmérlegét mutatja. Látható, hogy az utánpótlódás fő forrása a vízmérleg szerint is a csapadék, de a keleti peremen keresztül is érkezik kisebb mennyiség, a szegedi, csongrádi vízbázisok nyilván ebből az irányból is kapnak vizet. A felszíni vizeknél kimutatott utánpótlódás főképp a Dunából származik, a pari szűrésű vízbázisok (pl. Csepel sziget, Baja) folyószakaszairól. 2. táblázat. A Duna-Tisza közi regionális modellben figyelembe vett víztermelések 7