A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

4. szekció: BALNEOTECHNIKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI - Maretics Zoltán, BME VKKT: Esettanulmány a Csokonyavisontai Termálfürdő robbanásáról

ESETTANULMÁNY A CSOKONYAVISONTAI TERMÁLFÜRDŐ ROBBANÁSÁRÓL MARETICS ZOLTÁN BME Hallgató 2005 júniusában, a fürdőszezon elején, metánrobbanás volt a Csokonyavisontai Termálfürdőben. Ezzel röviden és tömören elmondtam a lényeget, amit már minden szakmabeli kolléga jól tud. Mivel még nem zárult le az ügy jogi vonzata, és nem is feladatom a felelős keresése ezért e kérdéssel nem kívánok foglalkozni. Tanulmányomban csak a műszaki megoldásokkal kívánok foglalkozni, az esetleges üzemeltetési problémákra szeretnék rámutatni. Kutató munkám során sajnos nagyon kevés tervdokumentációba sikerült betekintést nyernem. A többszöri tulajdonos váltás miatt, és a gyakori bővítések, átépítések miatt hiányos adatokat kaptam, illetve kusza, régi dokumentumokhoz jutottam csak hozzá, melyek nehezen olvashatóak voltak. De jelentős segítségem volt, mivel jómagam Csokonyavisontán lakom, a korabeli dolgozók ismerős révén szívesen „meséltek” a régmúlt viszonyairól, a tanulmányomban lévő pontatlanságok ennek is betudhatóak, mivel nagymértékben rájuk kellett hagyatkoznom. A Csokonyavisontai Termálfürdő története 1943-ban kezdődött, ekkor a MAORT, Magyar- Angol Olajkutató Részvénytársaság megbízásából olajkutató fúrást végezték Csokonyavisonta határában. A környéken, Dél-Somogyban számos helyen fúrtak még, mivel már a világháború alatt nagy szükség volt az olajra. Az akkori szomszéd Jugoszláviában, a Dráva túlsó oldalán jelentős olajmezőket találtak, sajnos azokat a készleteket nem tudták megfúrni a magyar területekről, de földgázt, jelentős mennyiséget találtak, a mai napig Babócsán és Barcson is földgázt termelnek ki. A Csok-1 nevű fúrás eredetileg 2157 méter mély volt, melynél megállapították, hogy nem jelentős mennyiségű CH származékot találtak, de 73 °C-os melegvíz tört a felszínre pozitívan, ezt dokumentálták, és a kutat lezárták. Az ötvenes évek végén felmerült a kút „népgazdasági okokból” történő hasznosítása, ezért 1957-ben a Vízkutató és Fúró Vállalat átfúrta a kutat víztermelésre, új csőrakatokat süllyesztettek és az új talpmélység 1328 méter lett, a szűrőzött részek 1297–1317 méter között helyezkednek el. A talphőmérséklet 86 °C, a nyugalmi vízszint + 6.0 méter volt, tehát a kút pozitív volt és 80 l/perc volt a vízhozama. A hasznosítás ennek megfelelően kezdetleges volt, ástak egy csatornát a legközelebbi természetes vízfolyásig, a Györgyös patakig, és az árokban fürödtek. A víz bugyogva, lökésszerűen jött a felszínre, jelentős gáztartalommal, melyet a helyiek elmondása szerint meg lehetett gyújtani. A 60-as években amint helyrebillent az ország gazdasága, egyből fejlődésnek indult a fürdő. Medencét, kiszolgáló szociális épületeket építettek, megindult a vendégfogadás, kifőzde üzemelt, söröző nyílt. A fürdő üzemeltetője ekkor a Csokonyavisontai Községi Tanács volt. A termálvíz hasznosítására felmerültek mezőgazdasági célú tervek is, fóliasátorok építését tervezték, de ebből tőkehiány miatt nem lett semmi. A nagyléptékű fürdőfejlesztés a hetvenes évek elején történt meg, ekkor vette át a fürdő üzemeltetését a Somogy Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, mely jogutódja lett a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat, mai nevén DRV. 1964 és 1971 között létesítettek 4 darab hideg vizes kutat. Így nem csak a kommunális vízigényeket elégítették ki, hanem hideg vizes, csak nyáron üzemelő úszómedencét is létesítettek töltő-ürítő rendszerrel. Megoldották a kommunális szennyvízkezelést egy 50 m

3-es acél tartállyal, melybe gyűjtötték 1