A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

4. szekció: BALNEOTECHNIKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI - Maretics Zoltán, BME VKKT: Esettanulmány a Csokonyavisontai Termálfürdő robbanásáról

a szennyvizet és onnan szippantással a helyi MG. TSZ. Szántóföldjeire helyezték ki a szennyvizet. A töltő-ürítő rendszerű medencék használt vize elvezetésre került a Györgyös patakba. A hetvenes évek végén a Csok-1-es jelű kút már rég nem volt pozitív, és víztermelési problémák léptek fel, csökkent a vízmennyiség és a hőmérséklet. Ekkorra már jelentős nyaralóövezet épült a fürdő köré, külön nyaralófalu jött létre a fürdő körül. Kedvelt volt a pécsi bányászok körében is, hiszen a mozgásszervi panaszokra nagyon jó hatással volt a fürdőkúra. Mivel a korabeli bányász társadalom befolyásos volt és tőkeerős, ezért nagyszabású nyaraló építkezések folytak, és a fürdőnek üzemelni kellett minden körülmények között. Ezért a közelben 1970-ben fúrt 2500 méter mély CH kutató fúrást 1982-ben átfúrták víztermelésre, és így egy tartalék termál kutat létesítettek Csok-2 névvel. Talpmélysége 1278 méter, a szűrőzött szakasza az 1052-1267 méter közötti mélységben található. Szintén pozitív volt a kút, nyugalmi vízszintje + 13.2 méter, 120 l/perc-es vízhozammal és 68 °C-os vízhőmérséklettel biztosította a szükséges termálvíz mennyiséget. A talphőmérséklete 82 °C volt. A vízvizsgálati eredmények alapján sikerült mindkét termálkútban az azonos vízadó rétegeket megszűrőzni, mindkét kút hőmérséklete szinte azonos és „a víz magas összsótartalmu, alacsony keménységű, alkálihidrogénkarbonátos jellegű jódos, fluoros hévíz. A víz metaborsav és metakovasav tartalma jelentős.” A korabeli vízvizsgálati jegyzőkönyvek, melyek tartalmaztak gázelemzést is, felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy mindkét termálkút vize gáz formában és oldott formában is tartalmaz metánt, mely mennyisége meghaladja a határértéket, és gáztalanítás feltétlen szükséges az üzemeltetés során. A fedett termálmedencék 1985-ben készültek el, ikermedencés, töltő-ürítő rendszerrel. A külső termálmedencék is hasonlóan, ikermedencés, töltő-ürítő rendszerrel készültek el, és jelenleg is így üzemelnek. Azért van szükség az iker medencékre, mert nagyon meleg a víz, és egy napot pihentetni kell a medencében, azon a napon a másik medence üzemel, és másnap fordítva. Nyári időszakban még az egy napos pihentetés után is szükség lehet hideg víz adagolásra, hogy le tudják hűteni a vizet 36–38 °C-ra. A nyolcvanas-kilencvenes években tovább bővítették a strand medencéinek számát, csúszdát, pancsolót, élménymedencét létesítettek. A bővítések nem érintették a termálmedencéket, új gyógyvizes medence nem került építésre. Annyiban érintették az új beruházások a termálvíz hálózatot, hogy az új hideg vizes medencék fűtését hőcserélőkkel a termálvíz hőenergiájával oldották meg. Ha esetlegesen nem elég a hőcserélők kapacitása, akkor termálvíz is kormányozható kis mennyiségben a hideg vizes medencékben. A szennyvízkezelést egy eleveniszapos rendszerű acél tartály, és utóüllepítő mű kiépítésével oldották meg. 2