A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Márk László, Sindler Csaba, Tálos András, DDKÖVIZIG: Ős-Dráva program, víz az Ormánság fellendítéséért

kat a tényezőket, amelyek a területi adottságokból következnek, illetve lehetőségként szóba jöhetnek. A lehetséges vízhasználatok meghatározásánál (öntözés, tavak, stb.), de a vízellátás megtervezésénél is a domborzati adottságoknak fontos szerepük van, ezért a tervezésnél mindenképp fontos kiindulópontot jelent. 5.1. Vízellátó rendszer A vízrendezési feladatok megtervezésénél, a vízellátó-rendszer felépítésénél a tervezési terület adottságait kihasználva a tervezett vízellátó rendszer alapvetően a meglévő csatornahálózatra épül. Kialakításánál az alábbi fő szempontokat kell figyelembe venni: – a tájkaraktert és életformát egykor meghatározó víz a térségben nyerje vissza szerepét, – a tervezési terület vízzel való ellátása egy területfejlesztési programot alapozzon meg, – mind nagyobb terület vízellátása váljon lehetővé, a tervezett rendszer lehetőleg „tábla szintig” biztosítsa a vízellátást, – a víztovábbításban maximálisan legyenek kihasználva a meglévő adottságok, (meglévő művek, gravitációs lehetőségek) – a tervezett megoldások természet közeliek, tájba illőek és költséghatékonyak legyenek, – teljes körűen kerüljenek feltárásra a víz hasznosításának lehetőségei, a természetvédelmi szempontból jelentős vizes élőhelyek részei legyenek a rendszernek, – ne korlátozzák a csatornarendszer kárelhárítási funkcióját. Ezen szempontokat figyelembe véve a rendszer a következők szerint alakítandó ki. Vízkivételi mű A vízellátó rendszer meghatározó eleme a vízkivételi mű, amelyet a Dráva partján a terület adottságai miatt Potony térségében kell megoldani. A vízkivétel helyének meghatározásánál alapvető szempont volt az, hogy az ormánsági területből minél nagyobb terület legyen bevonható a vízpótlásba. Ennek a feltételnek úgy kellett teljesülnie, hogy a gravitációs vízpótlás lehetősége maximálisan kihasználható legyen, minél kevesebb új csatornát kelljen nyitni, vagyis a meglévő lecsapoló csatornák kettős működtetésének kihasználtsága is minél teljesebb körű legyen. A gravitációsan ellátható térség határait jól érzékelhetően alkotják északon és keleten a Fekete-víz, nyugaton a Korcsina vízrendszer vízgyűjtőjének határai és délen természetesen a Dráva. Mivel a Korcsina völgye Potonynál kezd keleti irányban lejteni, tehát a vízpótló rendszer indítása csak itt képzelhető el. A településtől nyugatra húzódó markáns völgyelet pedig kiválóan alkalmas egy kiegyenlítő tározó kialakítására is, ami egyben a rendszer kiindulási pontját és mértékadó indítási vízszintjét is meghatározza. A kialakításnál figyelembe veendő szempontok: – A tervezett vízkivételnél mennyiségi korlátokkal nem kell számolni, a nemzetközi megállapodásnak készletoldali akadálya nincs. – A folyó vízminősége a tervezett vízpótlási igények szabta követelményeknek megfelel. – A Mura-Dráva torkolat feletti dubravai vízlépcső csúcsra-járatása következtében a vízkivételi szelvényben naponta kétszer max. 1 m-es nagyságrendű (átlagosan 20–30 cm) vízszint-ingadozással kell számolni. – A korábbi évtizedek intenzív kavicsbányászata (500.000 t), valamint az a körülmény, hogy a Felső-Dráván és a Murán folyami vízlépcsők üzemelnek, a természetes hordalék-után- 6