A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: Természetközeli vízrendezés a Homokhátságon

2. A Homokhátság bemutatása A homokhátsági vízrendezés jelenlegi képét a ’70-es években nyerte el, amelyet az 1965–66­ban, illetve az 1970-ben bekövetkezett belvízi elöntések tapasztalata alapján alakítottak ki. A vízrendezés lényege, hogy a korábban lefolyástalan szikes legelő‍ket, amelyek a belvizek végső‍ befogadójaként szolgáltak, egy fő‍csatorna rendszerrel összefű‍zték, és a Duna-völgyi fő‍csatornához csatlakoztatták. E vízrendezés keretében épültek ki az I., II., és III. övcsatornák. A szikes tavakat, vízállásos területeket belvíztározóként jelölték ki, amelyek össztérfogata meghaladja a 33 millió m 3-t. A térség egyik meghatározó csatornája a III. övcsatorna, amely az 1966-os nagy belvizet követő‍en, az ún. Duna-völgy fennsíki vízrendezési program keretében épült ki jelenlegi for­májában. A 36,880 km hosszú csatorna Izsák, Orgovány és Ágasegyháza települések közigaz­gatási terültén húzódik. A Duna-Tisza közi Homokhátság buckái közé záródott lápréteket, szi­kes legelő‍ket összefű‍ző‍, természetes mederelő‍zménnyel nem rendelkező‍ mesterséges csatorna. A mély fekvésű‍ területek kifolyásánál a szabályozott vízvisszatartás lehető‍ségét biztosító mű‍tárgyak és kisebb töltések épültek. A területre vonatkozó belvízvédelmi terv ezeket a mély fekvésű‍ területeket szükségtározóként irányozza elő‍ 22 millió m 3 kapacitással. A tározók mér­tékadó vízszintjét az 1966-os belvíz tapasztalata alapján állapították meg. A terület mélyvonulatában 1,0–2,0 m-es bevágással vezérárkot alakítottak ki úgy, hogy a vízvisszatartó nyergek átvágásához minden esetben duzzasztó és a szükséges helyeken ke­resztgát épült. A III. övcsatornán az alábbi kijelölt belvíztározók találhatók: A fenti tározók közül egyedül a Kolon-tó rendelkezik állandó vízkészlettel, és ilyen érte­lemben jelentő‍sen különbözik a fölötte lévő‍ idő‍szakos tározóktól. Vízkészlet pótlódása döntő‍­en felszín alatti vízbő‍l történik, felszíni hozzáfolyásról alig beszélhetünk. A fölötte lévő‍ táro­zókban csak belvizes idő‍szakban alakul ki némi vízborítás. A 36,88 km hosszú csatornán 4 db. táblás zsilip és 3 db. tiltós áteresz található. A Kolon-tó vízszintszabályozó mű‍tárgyát illetve az alatta lévő‍ három zsilipet belvízi idő‍szakban rendsze­resen nyitni kell. A Kolon-tó fölötti zsilipek viszont évek óta zárva vannak, megépülésük óta egyszer, az 1999–2000. évi belvízvédekezés idején kellett nyitni azokat. A 27+387 cskm zsi­lipes átereszig – a Csíraszék felső‍ vége – az év minden idő‍szakában található pangó víz a csa­tornáan, de vízvezetésrő‍l nem beszélhetünk, mivel a zsilipek zárva vannak. E zsilip fölött a meder a nyári idő‍szakban kiszárad. A tározók üzemrendje szerint a területen szükségtározás csak III. fokú belvízvédelmi ké­szültség esetén történhet. A vízhiányra tekintettel viszont a duzzasztók folyamatosan zárva vannak, de számottevő‍ elöntés így sem alakul ki. Az 1999–2000. évi belvizek idején alakult ki mértékadó szintet közelítő‍ vízállás ezekben a tározókban. Az Ágasegyházi tározóban 104,92 mBf.-i vízszintnél (Mértékadó belvízszint 105,52 mBf.) az ágasegyházi önkormányzat kéré­sére a zsilipet nyitni kellett, és a vízszintet 104,57 mBf.-i szintre csökkentettük, mivel a meg­elő‍ző‍ aszályos évtizedekben a mélyebb terültek is beépítésre kerültek, és az emelkedő‍ vízszint lakóházakat veszélyeztetett. 2

Next

/
Thumbnails
Contents