A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: Természetközeli vízrendezés a Homokhátságon

TERMÉSZETKÖZELI VÍZRENDEZÉS A HOMOKHÁTSÁGON GYIRÁN ISTVÁN 1. A természetközeli vízrendezésről Az ember természetátalakító tevékenységének egyik fontos összetevője a vizek természetes mozgásába történő beavatkozás. Közhelyszámba megy a megállapítás, hogy a víz az élet egyik legfontosabb eleme. A biológiai létezésünkön túl meghatározó befolyással van a társadalmi, gazdasági környezetünkre is, akár a mezőgazdaságot, akár az ipart tekintjük. Ahol nincs víz, ott sivatag van, nincs élet, nincs civilizáció. A kérdés filozófiai oldalát mellőzve nagyobb tévedés nélkül kijelenthetjük, hogy napjainkra a természet és a gazdaság egymással szemben álló, egymást csaknem kizáró kategóriák lettek. A gazdasági szempontok szerint átalakított természeti környezet mára már olyan mértékű kárt szenvedett, hogy az ember biológiai létezése is veszélybe került. Nyílván ez a felismerés vezetett oda, hogy a természetvédelem az államigazgatásban önálló tényezőként helyet kapott, illetve ez érhető tetten a Vízkeret Irányelv egyes megfogalmazásaiban is, és nyilvánvalóan a „természetközeli vízrendezés”, mint önálló fogalom megjelenése mögött is ez a felismerés áll. A természetközeli vízrendezés megnevezés lényegében magában hordozza a legfontosabb tulajdonsását is, amely ilyen értelemben a következő lehet: Amennyire lehet, meg kell hagyni a vízi környezetet a természetes állapotában. Mit kell érteni az „amennyire lehet” kifejezésen? Egy építőmérnök számára ez azt jeleneti, hogy az épített környezet védelme, kiszolgálása az a mérték, amelynek érdekében fetlétlenül be kell avatkozni a vízforgalom természetes rendjébe. A természetközeli vízrendezés abban különbözik a korábbi, általános értelemben vett vízrendezéstől, hogy – az épített környezet kiszolgálásával ellentétben –, a vízrendezés mezőgazdasági gazdálkodási, gazdasági szempontjait korlátozott mértékben veszi figyelembe. Vagyis a pillanatnyi gazdasági szempont itt már nem mindenható, előfordulhat olyan, hogy – pl. a vízkészlet megőrzése, helyben tartása miatt –, a rövid távon gazdasági kárt okozó vizeket nem vezetjük el a területről mesterséges létesítményekkel, a hosszabb távú gazdasági, társadalmi érdek miatt. A Víz Keret Irányelv a víztest állapotértékelés egy új módszerét vezeti be akkor, amikor a víztest optimális állapotának az ember által nem befolyásolt, ún. zavartalan állapotot tekinti. A víztest mindenkori állapotát az ettől való eltérés mértékével jellemzi. A VKI szerint kiváló állapotú az a víztest, ahol „nincs, vagy csak igen kevés az antropogén eredetű eltérés … azon értékekhez képest, amelyek rendesen együtt járnak ezzel a típussal zavartalan viszonyok között.” A jó, a mérsékelt és a rossz állapotot az ettől való eltérés mértéke határozza meg. Egyértelmű tehát, hogy amikor „természetközeli” vízrendezésről beszélünk, akkor optimális állapotnak a „zavartalan viszonyokat”, kell tekintenünk. Ennek megfelelően a vízrendezés tervezése során törekedni kell arra, hogy csak a legszükségesebb mértékben avatkozzunk be a vizek természetes állapotába. A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy amikor a gazdasági szempontok szerint kialakított vízrendezésünket az ún. természetközeli állapot felé igyekszünk módosítani, akkor tulajdonképpen a VKI vízrendezéssel kapcsolatos általános elvárásainak teszünk eleget. 1