A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: A belterületi katasztrófák kialakulása és kezelése
megoldást jelenthet a rézsűs medrek függőleges falu medrekké való átalakítása. Ezek a megoldások azonban igen költségesek. Egy vízfolyás belterületi átvezetésének a leginkább kritikus szakaszai a keresztező műtárgyak, az átereszek, a hidak. Ezek általában leszűkítik a szelvényt, holott éppen ellenkezőleg: nagyobb átfolyási szelvénnyel kell őket megépíteni, mint a medret. Ennek csak az egyik oka az, hogy a víz a mederből bizonyos helyeken kiléphet, a meder hidraulikai viszonyai javíthatók, a keresztező műtárgy viszont hosszabb időre épül. A fő ok, hogy ezek zárt műtárgyak, azaz telt szelvény esetén hidraulikailag kedvezőtlenebbül viselkednek és hogy az ilyen műtárgyakon nem csak a víznek, hanem az uszadéknak is át kell jutnia. Fontos tehát a keresztező műtárgyak uszadék átbocsátó képessége is. Az uszadék átbocsátó képesség javítása érdekében megoldás lehet a műtárgy szükséges keresztmetszeti területének egy szelvényben való kialakítása. Ez azt jelenti, hogy az ikerszelvényes vagy a mederpilléres megoldás helyett törekedni kell az egységes szelvényre. Ezt betonszerkezetből is ki lehet alakítani (pl. vasbeton gerendahíd), de vannak olyan hullámos acéllemez szerkezetek, amelyek az ilyen helyen szükséges keresztmetszeti területtel (10-20 m 2 ) egyszerűen megépíthetők. Az egységes szelvényre kell törekedni még akkor is, ha ezzel esetleg a híd pályaszerkezete megemelkedik, mert így nem csak hidraulikailag lesz kedvezőbb a szerkezet, hanem az uszadék átbocsátó képesség is lényegesen javul. A kisvízfolyásokon kialakuló árhullámok ellen az aktív védekezés nem nagyon van idő: itt szinte minden a megelőzésen múlik. A kisvízfolyások betöltésezésére, a partokon gátak építésére csak meghatározott szakaszokon (pl. a torkolatnál visszatöltésezésre, a befogadók magas vízszintje miatt) kerül sor. A kritikus helyeket azonban kisebb depóniákkal is bevédhetjük. Ha van erre hely és a kikotort mederanyag alkalmas rá, egy rendezett depónia egyes partszakaszokon kellő védelmet nyújthat. 5. Speciális belterületi fenntartási kérdések Nem lehet megúszni: a belterületi medrekre kiemelt figyelmet kell fordítani, és gondoskodni kell folyamatos, szakszerű fenntartásukról! A belterületi mederszakasz fenntartásában a legkisebb lazaság már azzal járhat, hogy a part menti ingatlanok veszélybe kerülhetnek, károsodhatnak. Egy nagyobb vízfolyási akadály pedig kiinduló pontja lehet egy katasztrófa helyzetnek. Ahogy ezt már korábban elemeztem, a legtöbb helyen nehéz a belterületi mederszakaszok fenntartása. Nem csak azért, mert az önkormányzatoknak erre általában nincs pénze, vagy nem érzik feladatuknak. Többletmunkát, így többletköltséget jelent a nehéz megközelíthetőség, hogy szinte mindenütt vannak olyan szakaszok, ahol a magántulajdonú ingatlanok a partélig terjednek. Nincs hely a kétoldali kezelősávra, de még gyakran az egyoldali parti sáv kialakítására sem. Így géppel nehéz megközelíteni egyes mederszakaszokat, nagy a jelentősége a kézi munkának. Vannak olyan patakok, amelyeken nagyon sok a keresztező műtárgy és ezek eltérő szelvényűek, típusúak. Itt szinte kizárólag kézi fenntartással lehet csak boldogulni. Az is fontos, hogy semmit nem lehet a belterületen a mederben hagyni. A levágott növényt tehát ki kell szedni ugyanúgy, mint az iszapot. Valamennyi kikotort anyagot el kell szállítani. Sajnálatos, hogy sok helyen a belterületi mederszakaszok illegális hulladéklerakóként „kénytelenek” működni. Egy belterületi mederszakasz rendbetétele során ne lepődjünk meg, hogy a háztartási hulladéktól a lomtalanításnál megszokott, „levetetett” berendezési tárgyakig mindent lehet találni a mederben. Éppen azért, mert a belterületi medrek szűkek, nehezen megközelíthetőek és épületekkel, kerítésekkel erősen lehatároltak, a fenntartáshoz speciális technológia szükséges. Nagy je- 4
