A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Vízrendezés az erdőben

az utófenék és a „normális” meder átmenetének jó kialakításával, vagy pedig azzal a többlet turbulenciával, amit a beépített energiatörők okoznak. A tározók szerepe többféle lehet az erdőben. Épülhetnek az árvízcsúcs csökkentésére, de jelentős szerepük lehet a vadgazdálkodásban is. A tározók előtti hordalékfogásról gondoskodni kell, különben a tározó fog hordalékfogóként működni és gyorsan feliszapolódik. A hordalékfogók védhetik a tározókat, a kritikus mederszakaszokat és műtárgyakat, vagy az erdőből kifolyó patakszakaszokon a településeket. Kialakításuknál az eséskoncentráló műveknél elmondottak az irányadóak. Fontos, hogy jó megközelíthetőek legyenek és az iszap eltávolítása jól gépesíthető legyen. 7. Fenntartási és rekonstrukciós feladatok Az erdei kisvízfolyások fenntartásáról, rekonstrukciójáról folyamatosan gondoskodni kell, ha el akarjuk kerülni a létesítmények károsodását és a jelentősebb mederelfajulásokat. A medrek fenntartásának legfontosabb eleme a kisvízi-középvízi meder tisztítása. Ez olyan akadályok eltávolítását jelenti, ami a normális kisvízi lefolyást gátolja, vagy károsan hat a középvíz levezetésére. A feliszapolódott részeket is rendszeresen kotorni kell. A kotrás lehetőleg mederből történjen. Rossz az olyan fenntartási technológia, amelyik fakivágással, a patak menti járóút vagy kezelősáv kialakításával és a partról (partokról) történő munkavégzéssel jár együtt. A mederből való kotrás megoldható, ehhez megfelelően kialakított munkagépek rendelkezésre állnak. A kikotrásra kerülő, nem túl nagy mennyiségű anyagot pedig a két parton úgy kell elhelyezni, hogy ha nem szükséges, ne képezzünk depóniát. Ezt a munkagép megfelelő karolásával és a kikotort anyag elterítésével meg lehet oldani. Kényes hely a keresztező műtárgyak környéke. A legnagyobb problémát az eltömődő, feliszapolódó hidak, átereszek jelentik. Ezeket gyakran csak kézi munkával lehet kitakarítani, kiiszapolni. Ezért is fontos a megfelelő szelvény, hogy kellőképpen hozzá lehessen férni. A műtárgyakból illetve környékükről kikerülő iszapot célszerű elszállítani. Az erdei iszapfogók gyorsan feliszapolódnak. Nagy figyelmet kell fordítani ezek tisztítására, mert feltöltött állapotban gyakorlatilag elveszítik funkciójukat. Ugyanez vonatkozik az erdei tározókra is, ahol szintén a feliszapolódás a legnagyobb veszély. Az elfajult medrek rekonstruálása egy határozott mederszakasz kialakításával jár együtt. Ez illeszkedjen a patak természetes részeihez, morfológiájához. A kikotort anyagot vagy el kell szállítani, vagy hogyha ez a depónia kialakításához, a mederbiztosítási művek mögötti részek feltöltéséhez fel lehet használni, helyi anyagként kezelhető. A rekonstrukció másik fontos eleme a műtárgyak javítása. A kőművek, betonba rakott terméskő művek tartósak, de ha a víz megbontja őket, romlásuk gyors. Célszerű tehát e megbontott művek mihamarabbi helyreállítása. A nagyon megrongálódott, vagy láthatóan nem jól méretezett vagy megépített műtárgyakat célszerű átépíteni. Ilyenkor azokat a hidrológiai és hidraulikai méretezési elveket kell figyelembe venni, amelyek tartalmazzák a szélsőséges helyzetekre vonatkozó tapasztalatokat. Az erdei építési technológiák sajátosak. Nehéz bevinni az építési anyagokat a megfelelő helyekre, gyakran nem ideálisak az építési feltételek, sok a kézimunka igényes építési feladat. Törekedni kell – ha lehetséges – a helyi anyagok felhasználására. Ez elsősorban a kőműveknél lehetséges, hiszen a hegyvidéki erdőkben, a patakmedrek mentén általában sok a természetes kőanyag. A korábban épített, megromlott művek kőanyagát is „vissza lehet gyűjteni”. A hálós szerkezetek, ha van helyi kőanyag, viszonylag egyszerű építésre ad lehetőséget: gyakran elég 6