A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Burián Alajos, DDKÖVIZIG: A nemzetközi Dráva

A Dráva-Mura vízrendszer nagyobb vízfolyásainak futásirányát a szerkezeti viszonyok határozzák meg. Nagyszerkezeti szempontból a terület két, egymástól jól elkülöníthető részre osztható: 1. Alpi terület, ahol minden számottevő völgy a nagyszerkezeti vonalat követi. Jellemzője az erős, fiatal kiemelkedés, és az ezzel járó élénk domborzat. 2. Kárpát-medencei terület, a vízgyűjtő terület kisebb része az Alpok előterében, ahol a nagyobb mellékvizek futását a szerkezeti vonalak határozzák meg. A szerkezeti viszonyoknak alapvető hatásuk van a folyók általános futásirányára. Míg az alpi területen elsősorban a szerkezeti viszonyok, addig a Kárpát-medencei részen a meanderezés van nagyobb hatással a futásfejlettségre. (A futásfejlettségi érték mutatja, hogy a folyó az elméletileg legrövidebb útjának hányszorosát teszi meg.) A Mura gyakorlatilag két egymásra merőleges nagyszerkezeti árokban folyik, ennek megfelelően futásfejlettsége 1,79, míg a Dráva egy Ny-K irányú szerkezeti törésvonal mentén 1,34-es futásfejlettségű. A jelentősebb mellékvízfolyások esetében az átlagos futásfejlettség 1,15–1,41 között alakul, azonban a Gurk (2,11) és a Mürz (1,76) értéke jelentősen kiemelkedik. A másik jellemző, a nagyszerkezeti viszonyoktól függő tényező a vízgyűjtő alakja. A Dráva-Mura vízrendszer esetében a bal oldali aszimmetria jellemző. Ez azt jelenti (mivel a vízfolyások túlnyomó részben Ny-ról K-i irányba haladnak), hogy a vízgyűjtő É-oldala a nagyobb és a D-i a kisebb. Ez alól kivétel például a Gail és Mürz. (3. ábra) 3. ábra. A Dráva-Mura vízrendszer mellékfolyói 3