A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Csicsák József, Földing Gábor, MECSEKÉRC ZRT.: Az uránércbányászat okozta környezeti károk felszámolása különös tekintettel a vízbázisok védelme szempontjából

mentén meginduló karsztosodás összefüggő karsztvíz-nívóval rendelkező rendszert eredményezett. Vízellátás szempontjából jelentős, többek között az Orfű-Abaliget üdülőövezet vízellátását és tavainak vízutánpótlását, továbbá Orfű, Abaliget, Hetvehely, Bükkösd települések sérülékeny földtani környezetben települő vízbázisainak vízkészleteit biztosítja. 4.1. A bányavízemelés hatásai Az É-i Bányaüzemek egymással összefüggő üregrendszere II., III., IV., V. bányaüzemek egyetlen nagy, mintegy 42 km

2 nagyságú depressziós tölcsért alakítottak ki, melynek mélysége a felszíntől 100–400 m, a mélypontok az ezer méteres mélységet is elérő aknák körül jöttek létre, a bányanyitástól eltelt időszak alatt kiemelt közel 72 Mm

3 felszínalatti víz hatására. A kelet–nyugat irányban elnyúlt depressziós tölcsér alakja részben összefügg a NyMecsekre jellemző, nagy szerkezeti – tektonikai – rendszer irányítottságával is. A depressziós vízszint egy szabálytalan felületű tálalakú süllyedék, amelynek északi, nagyobb területű része magasan az üregrendszerek fölött helyezkedik el. Az északi peremsáv már a nyomásalatti perm-triász repedésvíz tömegét foglalja magában, itt jelenleg is piezometrikus a vízszint, vagyis még mindig a fedő vízzáró összlet talpszintje fölé emelkedik, de a bányászat előtti időszakra jellemző pozitivitás már többnyire megszűnt. A depressziós területeken lényeges vízföldtani változások jöttek létre. A perm-triász repedésvizes összlet felszíni elterjedési területén számos forrás elapadt. Ilyen területek a Jakabhegy déli előtere, az északi területen a vízzáró összlet peremén átbukó források főleg a Jakabhegy északi lejtőjén. Ugyanakkor az üregek fölött lebegő (vagy függő) víztömegek alakultak ki, amelyekből származó források megmaradhattak (pl. a Pálos-kút kb. + 580 m tszf. magasságban), bár hozamuk lecsökkent vagy időszakossá váltak. A kialakult szituációt jól szemlélteti a mellékelt nyomáseloszlás szelvények. Az É-i üzemekből bányavíz emelés a IV. üzem –400. szintről a külszínre 1999. okt. 03.-ig történt. Technikai okok miatt okt. 3.–okt. 30. között a mélyszintekről kiemelt víz a III. üzem K-i vakaknába került bevezetésre (55,8 em

3 mennyiségben), majd 1999. okt. 30.-án a mélyszinti vízemelés véglegesen megszűnt. Ezt követően csak a III. üzemi tárók (É-i és K-i) gravitációsan kifolyó vizei jutnak a külszínre. A korábban a mélyszintről emelt napi 1600–1900 m

3 víz emelésének megszűntetésével megkezdődött a három bányaüzem tárószint alatti üregeinek feltöltődése. A továbbiakban már csak a tárószint feletti üregekben fakadó víz távozik az É-i és a K-i tárón keresztül a felszínre. Ez méréseink szerint a lehullott csapadék függvényében napi 800 – 1500 m

3

. 4.2. Északi bányaüzemek feltelése A földalatti térségek felhagyására kidolgozott koncepció a földtani vízföldtani és a bánya települési körülményeinek figyelembevétele mellett azzal számolt, hogy az É-i bányaüzemek esetén az üregrendszer magára hagyható, mivel az eredeti hidraulikai állapot nem fog vissza állni, tekintettel arra, hogy az É-i (K-i) táró – a hasonló mechanikai tulajdonságú kőzetekben végzett bányászati tapasztalatok alapján – igen hosszú időn keresztül (akár több száz évig is) meg fogja őrizni vízelvezető funkcióját, ezáltal a vízzel feltelő üregrendszernek mindig lesz egy megcsapolás a 219-240 m Bf. szinten. Ez a szituáció egyúttal arra is megoldást eredményez, hogy a feltelő üregrendszerből a fakadó víz egy ponton, ellenőrizhető körülmények között jelenjen meg a felszínen. 4