A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Csicsák József, Földing Gábor, MECSEKÉRC ZRT.: Az uránércbányászat okozta környezeti károk felszámolása különös tekintettel a vízbázisok védelme szempontjából
4.3. A feltelés időtartamának becslése Az É-i bányaüzemek feltelési idejének kalkulálása a korábbi évek megfigyelési eredményei alapján született. A kőzetek szivárgáshidraulikai paraméterei valamint a kiemelt víz mérési eredményei alapján több számítás történt a feltelés várható idejének meghatározására. Az 1989-ben készült első tanulmány a kifejtett üregek térfogata, és a lehetséges vízkilépések tengerszint feletti magassága alapján számolta a visszatöltődés menetét. A feltelés várható ütemének számításánál a 3000 m 3 /d kiemelt – illetve mint fakadó – vízmennyiséggel, 14 Mm 3 üregtérfogattal számolt, de nem vette figyelembe az I. bányaüzemi tartós vízemelést. A feltelés ütemének számolásakor az alábbiak kerültek figyelembe vételre: – A beszivárgó vízmennyiség a beszivárgási terület nagysága és a beszivárgási tényező ismeretében került számolásra. A beszivárgási tényező a vékony talajréteg, kopár, meredek lejtők miatt alacsony. Mivel az ismert átlagos vízkivétel esetén a depresszió továbbra is terjed, és az utánpótlódás oldalról is történik, a csapadékból származó vízutánpótlás legvalószínűbb értékét 6–8%-os beszivárgás mellett 1550–2071 m 3 értéken határozták meg. A visszatöltődés kezdeti hozamát 2300–2500 m 3 /nap a feltelési folyamat végére a csökkenést 1600 – 2000 m 3 /napban határozták meg. – A feltöltődő kőzettérfogat számításánál a kiindulási állapotban és a vízfelszín felett elhelyezkedő kőzettérfogat becslésével történt a közelítés. Utóbbi a kiemelt vízmennyiség és a depresszió-változás ismert adatainak a segítségével került meghatározásra. A felszín morfológiát is figyelembe vevő kiegyenlítő felszín és a depresszió különbségéből 1,2 km 3 adódott. – Fenti adatok alapján a bányászat időszaka alatt az É-i üzemekből kiemelt összes vízmennyiség (1956–1988 között 36,8 millió m 3 ) és számolt csapadék eredetű beszivárgás (18–23 millió m 3 ) különbségeként meghatározták a mobilizált repedésvíz mennyisége, vagyis a repedés hézagtérfogat (5.6–11 millió m 3 ). A tanulmány a magára hagyott bányatérség visszatöltődését fenti adatok alapján a vízutánpótlás és a repedés-hézagtérfogat két szélső értékének figyelembevételével 25–37 évre becsülte a 219 mBf szinten lévő É-i és K-i tárón történő 1.600–2.000 m 3 /nap tartós vízkilépéssel. A III. bányaüzem feltelésére az 1994-ben elkészült „Bányabezárási terv” tartalmaz számításokat, amely a 400 m 3 /d fakadó vízmennyiséggel számolva a feltelés várható idejét 39 évben határozta meg. Az É-i Bányaüzemek további részeinek feltelési időbecslését a BKMI Kft. a felhagyás koncepció tervében végezte el az alábbi kiindulási alapadatok figyelembevételével. Az 1997. évi I.-X. havi vízhozam regisztrált adatai alapján az É-i bányaüzemek együttes fakadó vízhozama: 1715 m 3 /nap, ebből II. üzem 230 m 3 /nap IV. üzem 860 m 3 /nap V. üzem 595 m 3 /nap 5
