A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Csicsák József, Földing Gábor, MECSEKÉRC ZRT.: Az uránércbányászat okozta környezeti károk felszámolása különös tekintettel a vízbázisok védelme szempontjából

lejtőn az ugyanezen irányban áramló talajvíz jellegű repedésvizek szintje az aprózódási zónába esik. Mivel a perm-triász homokkövekre felfekvő pannon üledékek a peremi sávban nagyon gyakran durva törmelékesek, így jó vízvezetők, az átáramlás természetes állapotban akadálytalanul megtörténhet. Az előzőkhöz hasonló a helyzet a felszíni vizekkel, mert a hegységből eredő patakok vízének jelentős része, kis hozam esetén teljes mennyisége, a peremi sávban beszivárog és a talaj ill. a pannon rétegvizeket táplálja. Az uránércbányászat szinte valamennyi jelentősebb felszíni objektuma a két vízbázis hidrogeológiai védőterületén helyezkedik el. Ez az üzemelés időszakában jelentős önellenőrzési feladatokat rótt a bányászatra, megalapozva ezzel egy gyakorlatilag 1958-tól működő, kiterjedt hidrogeológiai megfigyelő (monitoring) rendszert, ugyanakkor jelentős faladatokat adott a bányabezárás időszakában, annak érdekében, hogy a vízbázisok megóvása hosszú távon is biztosítható legyen. 3. A bányabezárás vízvédelmi koncepciója A „Mecseki uránércbányászat megszüntetésének teljeskörű koncepcióterve” c. tanulmány (MÉV, 1996.) megalapozásaként korábban elkészült a bányabezárás vízvédelmi terve (BKMI Kft. 1996), amely meghatározta a földalatti üregek felhagyásának módját. A felhagyási terv megállapításai szerint a bezárást követően az üregeket kitöltő víz csak az É-i táró szintjéig – amely valamennyi aknát összeköti – fog feltelni, majd a feltelő öregségi vizek a táró szinten keresztül az É-i tárón át szabad kifolyással jelennek meg a felszínen. A tárószint megcsapoló hatása miatt az eredeti nyomásszintek nem fognak vissza állni a bányaüzemek térségében. A terv értelmében valamennyi külszínre nyíló akna tömedékelésre került, többnyire vízzáró módon, a IV. sz. légakna kivételével, amely vízáteresztő módon került tömedékelésre, annak biztosítása érdekében, hogy az öregségi vizek feláramlása biztosított legyen. A bányabezárás kapcsán készült Környezeti Hatásvizsgálatra a DD-KÖFE 2279-28/1998. számon kiadott Környezetvédelmi Engedélye előírásokat fogalmazott meg a bányaüregeket feltöltő víz ütemének ellenőrzési módjaira, továbbá előírta az üregrendszer körül egy terület (idom) – ún. tiltóidom – kijelölését, amelyen belül meg kell tiltani a vízkivételt a szennyezett vizek kimozdulásának elkerülése érdekében. Hasonló tiltóidom kijelölése lett előírva az I. bányaüzemi területen a Hatóságok előírásainak megfelelően a bányatérség D-i előterében található Tortyogói-Pellérdi ivóvízbázisok védelme érdekében végzett folyamatos vízemelés eredményessége érdekében. 4. Az északi vízbázisok védelme A Ny-Mecsek északi szárnyán kb. 50 km

2 felszíni elterjedésben, mintegy 500-600 m-es vastagságban találhatjuk a középső-triász mészkő és dolomit rétegekből felépülő karsztvíztároló rendszert. A felszínen csak a felszíni vízválasztótól északra, az antiklinális É-i szárnyán fordul elő, fedetlen, kibukkanó rétegfejei a leszálló karszt utánpótlódását biztosítják. Vízutánpótlása főleg a felszínére hulló csapadékvízből, illetve a felszínére futó patakok által az alsó triász törmelékes sorozatból felépülő Jakabhegyről lefutó csapadékvizekből és a vízzáró rétegek határa fölött kialakuló átbukó források vizéből történik. A területen fedetlen és észak felé mélyülve fedett formában egyaránt előfordul. A rétegek É-felé fokozatosan egyre vastagabb miocén rétegek alá kerülnek (mélykarszt terület). A hegységre jellemző többirányú törések 3