A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Az EU-s pályázatok csapdái a területi vízgazdálkodásban
A vízitársulatoknak, miután nincs vagyonuk és csak nagyon korlátozottan hitelképesek (éppen azért, mert nincs vagyonuk!), nem tudnak a pályázati összegre vagyoni biztosítékot adni. Egyetlen megoldás jöhet ezután szóba: a zálogjog alapítása. De mire tud zálogjogot alapítani a vízitársulat: nyilvánvalóan a jegyzett tőkéjében lévő vagyontárgyakra, de ezek döntő többségében állami tulajdonban vannak! Az államnak tehát engedélyt kellene adni a tulajdonában lévő vagyon elzálogosítására. Erre a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) van felhatalmazva. A KVI meg is adná az engedély, ha a vízgazdálkodási társulatokkal foglalkozó 160/1995. (XII.26.) számú kormányrendelet ez nem tiltaná! Ez már több mint a 22-es, ez már a 33-as csapdája! Hogy is van ez? A döntően állami tulajdonban lévő közcélú létesítményeket, amelyen állami feladatokat látnak el a vízitársulatok - az utóbbi időben kellő állami finanszírozás nélkül – fejleszteni akarják. Erre az állam nem biztosít forrást, mert egy állami kezelésű (az AVOP-nak az FVM az irányító hatósága!) EU-s pályázati forrásból a kiírás által ezeket a műveket kizárják. De ha mégis lehetne pályázni, akkor vagyoni biztosítékot kellene adni (hiszen az „egyik állam” ezt kérte), ami nem lehetne más, mint egy állami mű, amihez a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (a „másik állam”) hozzá is járulna, ha egy kormányrendelet (a „harmadik állam”) ezt nem tiltaná! És akkor csodálkozunk azon, hogy nincs beadva elég pályázat, a monitoring bizottság kétségbeesett megállapítást tesz, hogy ez az intézkedés nem volt elég hatékony, az igényeket rosszul mérték fel, a forrást át kell csoportosítani. A hivatalos álláspont szerint tehát nem az a baj, hogy rossz a kiírás, hogy az irányító hatóságnak, a pályázat kiírónak fogalma sincs a valódi tulajdonviszonyokról, problémákról. És arról sem, hogy milyen fejlesztési szükségletek vannak a területi vízgazdálkodásban, és hogy ezekre mennyire nincs forrás! A baj az, - hangzik a hivatalos vélemény - hogy a társulatok nem pályáznak!! A települési önkormányzatok ugyanakkor problémamentesen juthatnak hozzá az AVOP forráshoz (bár ez egy évvel a kiírás megjelenése után még mindig újdonság a számukra!). Nem csak hogy nevesítve vannak, mint tulajdonosok, de a vagyoni biztosíték adása alól is mentesíti őket a pályázati kiírás. Más kérdés, hogy a tulajdonukba került művek dokumentációja hiányos (vagy nem is áll rendelkezésre), a létesítményeknek nincs vízjogi engedélyük (vagy nem a nevükre szól, hiányos, megújítandó). Már a dokumentáció kompletté tételéhez és az engedélyezési eljárás lefolytatásához sincs szakemberük, kellő forrásuk. Tovább nehezíti a problémát, hogy a pályázattal elnyert pénzt csak utólag kapják meg (az AVOP az elszámolható költségek alapján utófinanszíroz), így nem csak a saját erőt, hanem egy, esetleg két beruházási ütem (mérföldkő) teljes költségét kellene megelőlegezni. Erre a települési önkormányzatok gyakorlatilag képtelenek. Megoldást jelenthet, ha összefognak a vízitársulatokkal, akik a szakmai munkában és a finanszírozásban segítségükre lehetnek. 7. Az öntözés EU-s támogatása Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program támogatást nyújt az öntözésfejlesztés kollektív beruházásaihoz. Gyakorlatilag a vízszétosztó művek (csatornák) és műtárgyaik fejlesztése támogatható ebből a forrásból. Kérdéses persze, hogy az öntözés ilyenfajta támogatása (még ha hozzászámítjuk az öntözőgépek támogatását is) mennyire lendít az öntözésen magán. A hazai öntözésnek egyenlőre nincsenek vízkészlet gondjai, jó az öntözővíz minősége, a vízitársulatoknál és egyéb üzemelő szervezeteknél kellő vízszétosztó kapacitás áll rendelkezésre. Az öntözés még sem fejlődik kellőképpen, az öntözött terület nagysága évek óta százezer hektár körül stagnál. Voltak nagyon száraz, aszályos évek, született aszály stratégia, az öntözés stagnálása változatlan. Ha elvégezzük a legegyszerűbb költségelemzést, akkor az derül ki, hogy az öntözés teljes költsége a főművi vízkivételtől a növényhez való eljuttatásig 55-60 Ft/m 3 . A tábla szélén a vízitársulat (vagy más vízszolgáltató) 10-13 Ft/m 3 áron tudja átadni a vizet. A kiöntözés költsége ezek szerint 42-50 Ft/m 3 . Ennek jelentős része energia, mégpedig gázolaj, jelentős adótartalmakkal. Ma Magyarországon a gázoljon literenként mintegy 80-90 Ft jövedéki adó és 50 Ft körüli általános forgalmi adó van. Egy köbméter kiöntözött vízre vetítve ez 15-18 Ft jövedéki adó és 8-10 Ft ÁFA. Adókönnyítésekkel tehát az öntözés költségeit akár felére is le lehetne szorítani. Bármifajta adókönnyítés mindenesetre nagyobb segítség lenne, mint a vízkészlet-használati járulék köbméterenkénti 2-3 forintjának elengedése! Persze addig, amíg az állam adóéhsége ilyen nagy, adókönnyítések szúba sem jöhetnek! Az AVOP-ban adható támogatás nem fogja a magyar öntözési helyzetet felpezsdíteni. Hiába van beruházási támogatás, ha az üzemeltetés utána megfizethetetlen, nem gazdaságos. Öntözni csak olyan kertészeti kultúrákat és vetőmag előállítását szolgáló szántóföldi kultúrákat érdemes, ahol a termesztéstechnológiai része az öntözés. Bármekkora aszály lehet, a nedvességpótlás drágán és későn jön. Ahhoz tehát, hogy szélesebb 5
