A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
5. szekció: A HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG HELYZETE ÉS JÖVŐKÉPE - Fehér Ferenc, VTOSZ: Őszintén a Társaság helyzetéről
egyre több információ található meg, tehát egyre érdemesebb felkeresni. Sajnos azonban még messze nem tartunk ott, hogy áttörésről beszélhessünk. Pedig az elektronikus kapcsolattartás minőségileg is átalakíthatja egy szervezet életét. Ezen az úton ugyanis nagy tömegű információhoz lehet hozzájutni, nagyon gyorsan. Lehetővé teszi az információk egyéni szelekcióját is, így az információ tömegből ki-ki kiválaszthatja, hogy milyen anyaggal és mennyivel foglalkozik részletesebben. Olyan háttéranyagok válnak elérhetővé, amelyek megszerzése régebben vagy lehetetlen volt, vagy sok időt és energiát (esetleg pénzt) vitt el. Azoknak a követelményeknek, amelyek akár a szolgáltatás, akár az értékteremtés oldaláról van kitéve a Társaság, jobban meg lehet felelni az elektronikus kapcsolattartással, a Társaság működési sebességének felgyorsításával. A honlapon olyan adatbázisok, információk helyezhetők el, amelyek nem érhetők el másutt (vagy nem ilyen formában). Ezzel a szolgáltatásban, a szolgáltatási versenyben előre tudna lépni a Társaság. Jelentős értéket képvisel az a tudásanyag, ami a Társaság égisze alatt megjelent (akár elektronikus, akár nyomtatott) kiadványokban, lapokban, folyóiratokban van. Ezeket a cikkeket, tanulmányokat elektronikusan hozzáférhetővé kell tenni, hiszen a Társaság szellemi tulajdonát képezik, ezáltal egy versenyképes szolgáltatási ágat sikerült kiépíteni. A Társaságnak egy-egy szakmai kérdésről egységes szakmai vélemény kialakításában is segíthet az elektronikus kapcsolattartás. Ilyen módon ugyanis nagyon sok tagunkhoz tudunk anyagot, vagy kérdéseket eljuttatni, és tudunk válaszokat összegyűjteni. Ennek a módszernek két sarkalatos pontja van: a gyors analizálás és a gyors integrálás. A legtöbb anyag ugyanis igényel valamilyen előzetes kibontást, mielőtt széles körben véleményt kérünk róla, és nyilvánvaló, hogy a véleményeket összegezni kell. A kettő közötti folyamat viszont lényegesen felgyorsítható: pillanatok alatt lehet eljutatni anyagokat az ország bármelyik részébe, és a visszaút ugyanilyen gyors. A többi már csak tagjaink gyorsaságán múlik: például, hogy megnézik-e naponta (esetleg naponta többször) az elektronikusan érkezett üzeneteket, van-e idejük az adott témával foglalkozni, milyen gyorsan reagálnak. Amennyiben a szakmai véleményalkotásnak ez a módszere teret nyerne a Társaságban, sok, fontos kérdésben a szakemberek széles körét lehetne megkérdezni, és ez nyilván árnyalná is, egységesítené is a társasági véleményt. Annak, hogy fontos kérdésekben a Társaság véleménye így kerül kialakításra (nevezetesen több száz, esetleg ezer szakember megkérdezésével) gyorsan híre menne, és az így kialakított vélemények felértékelődnének. Érdemes lenne része lenni egy komoly szakmai véleményt kialakító gárdának és azt is elérnénk, hogy a Társaság fontos szakmai kérdésekben megkerülhetetlen legyen. Mindennek fontos eleme az információ gyors továbbítása. A Társaság napi működésében, döntéshozatali mechanizmusában is jobban ki lehetne használni az elektronikus kapcsolattartást. Nem gondolom, hogy rendszeres találkozókat, elnökségi üléseket, intézőbizottsági üléseket kellene kiváltani, hiszen a személyes kapcsolattartás a Társaság életében alapvető kérdés. Számos döntéshozatalt, főleg a háttéranyagot széles körének rendelkezésre bocsátásával azonban meg lehetne könnyíteni, fel lehetne gyorsítani. 7. Szakmai függetlenség Az előzőekből kitűnik, hogy a Társaság szakmai függetlensége sokak szemében érték. A szakmai függetlenség persze többféle szempontból értékelhető: a nagy tudásbázisra épített, alapos elemzésen és összességen alapuló, sok szakember véleményét, többféle szempontból integráló állásfoglalások kialakítása alapján, vagy profán módon a teljes körű anyagi függetlenségre alapozva. Mindkét verziónak vannak erős és gyenge oldalai. Az anyagi függetlenség megalapozhatja a szakmai függetlenséget. Nyilvánvalóan, ha egy szervezet nem függ az állam, a nagy megrendelők anyagi támogatásától, akkor nem esik olyan gyanúba, hogy egyes véleményeit az anyagi befolyás motiválta. Esetünkben tehát, ha nem fogadunk el semmiféle támogatást egyetlen főhatóságtól sem, bátran állíthatjuk: az anyagi függetlenség kritériumát teljesítettük, és nem kényszerülünk arra, hogy bármilyen fontos vízgazdálkodási kérdésbe ne a saját, objektívnek tekintett véleményünket mondjuk. Elvileg tehát létrejött a szakmai függetlenség feltétele. 5