A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

5. szekció: A HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG HELYZETE ÉS JÖVŐKÉPE - Fehér Ferenc, VTOSZ: Őszintén a Társaság helyzetéről

A szakmai függetlenség azonban nyilván lényegesen több mint az anyagi függőség hiányából származó lehetőség. A szakmai függetlenség fontos (meg kevésbé fontos) szakmai, tudományos kérdésekről kialakított véleményben nyilvánul meg. Hogy ez a társasági szintű vélemény létrejöjjön, az előzőekben már elemzett, számos feltételnek kell teljesülnie: • a véleményezett kérdés, téma olyan legyen, amire a társaság szakemberi objektív választ tudnak adni (tehát ne legyen a kérdés átpolitizált, vagy ne legyenek érintettek benne a megkérdezettek), • megfelelően analizáljuk a véleményezendő problémát, hogy érdemi és koncentrált válaszokat kapjunk, • legyen kellő háttér-információ, háttéranyag, • szakembereink megfelelő körét vonjuk be, vagy ha a kérdés összetett, a különböző szakterületek megfelelő szakember csoportjait, • előny, ha a kérdéssel előzetesen foglalkoztunk, van jól kivitatott, jól kiérlelt szakmai vélemény (például egy vándorgyűlés szakmai vitája, vagy egy jól strukturált konferencia eredménye az adott témában), • előny a sebesség, azaz az érintett szakembereket viszonylag gyorsan be lehessen vonni, és gyorsan megérkezzen a válasz is, • fontos a válaszok, vélemények jó integrálásása, • szükség van tehát olyan, gyorsan elérhető szakember gárdára, amelyik a szükséges analízist és integrálást színvonalasan el tudja végezni (ez nem kizárólag elnöki vagy főtitkári feladat), • a válaszadók az adott kérdésben ne legyenek egzisztenciálisan érintve. Az objektív, független szakmai véleményalkotásnak a folyamata tehát nincs feltétlenül összefüggésben a Társaság anyagi függetlenségével. A leírt folyamatban az analizáló és szintetizáló szerepkörben lévők gondolhatnak csak arra, hogy a véleményalkotás a véleménykérő anyagi támogatása miatt ne legyen kellően objektív (tendenciózus kérdésfeltevéssel vagy vélemény integrálással). Mivel azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy az ilyen típusú feladatokat ellátók befolyásolási lehetősége minimális, nincs komoly veszélye annak, hogy a Társaságot anyagilag támogatók a független véleményalkotást (amennyiben az a leírt módon jön létre) befolyásolni tudják. 8. Működési rendszer Ma a Társaság szakmai szempontból nagy függetlenséget élvező szakosztályokból és területi szervezetekből áll. Az MHT szervezeti egységei éves programjaikat – azaz hogy mivel és hogyan foglalkozzanak – gyakorlatilag korlátozás nélkül állíthatják össze. Az elnök vagy a főtitkár az intéző bizottság elvi támogatásával ugyan kiad egy, a nagy rendezvényekre és a kiemelt témakörökre vonatkozó anyagot, ezt azonban nem kötelező figyelembe venni. A szervezeti egységek éves programjának egyeztetése a főtitkár vezette titkári értekezleten történik, azonban ez nyilvánvalóan nem jelent semmiféle szakmai kontrollt, csupán technikai egyeztetést, esetenként kívánságok megfogalmazását, a párhuzamosságok elkerülését. Végül az összeállt anyagot az elnökség éves munkatervként elfogadja, döntően a kölcsönösség elve alapján. Jók-e ezek az éves munkatervek, jó-e az így szervezett társasági munka? Nyilvánvalóan jó, hiszen a Társaság évtizedek óta így működik, az előadóülések látogatottak, a sok szakosztály és területi szervezet sokféle témát tárgyal meg (fontosat és kevésbé fontosat), az éves összegzések a szakmai működés eredményeiről számolnak be. Lehetne-e másképpen csinálni? Persze, hogy lehetne, hiszen a tagság, minden szervezeti egység fogékony, ha valaki jobb, hatékonyabb módszereket ajánl, hajlamos azok elfogadására. Miben kellene változtatni? Mindenképpen meg kellene vizsgálni az előadóülések hatékonyságát. Előadóülést tartani kényelmes társasági munkaforma: lehet érdekes témákat találni, jelentkeznek előadók (kezdők és profik) a témák elővezetésre, szabad vita alakulhat ki, előadói gyakorlatot szerezhetnek a kezdők, meggyőzően szerepelhetnek a profik és még talán valamilyen egységes álláspont is kialakul az adott témában. A szakembergárda együtt van és ez is nagyon fontos szempont! Nem tudjuk mérni az előadóülések hatékonyságát. Színvonaluk nyilván nagyon eltérő, a megtárgyalt témák lehetnek jelentéktelenek, bírhatnak helyi vagy országos jelentőséggel. A feldolgozás színvonala is eltérő lehet. Időnként megjelennek beszámolók ezekről az előadóülésekről, különben azonban meglehetősen keveset tudunk róluk. A területi szervezetek – értelemszerűen – a legkülönbözőbb témákkal foglalkoznak, ezeknek egységes hatásáról eleve nehéz beszélni. A szakosztályok elvileg egységesebb témakörökben mozognak, itt talán egy év, 6