A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Hoszták Ferenc, FETIKÖVIZIG: Árvízvédelmi művek fejlesztése a Szamos folyón napjainkig
Az Ihrig (1963) által szerkesztett „A magyar vízszabályozás története” című kötet szerint, a szabályozatlan Szamos völgyének vízrajzi viszonyai közül a legszembeötlőbb, hogy a Túr a Szamos jobb parti mellékfolyójaként Panyolánál, a Kraszna pedig a balparton Olcsvaapáti alatt torkolott belé. (Ma mind a Túr, mind a Kraszna közvetlenül a Tiszába torkollik.) Szabályozás előtt a Szamos Jánd községgel szemközt torkolt a Tiszába, ma pedig Gergelyiugornya felett. A Szamos kanyarulatai még kanyargósabbak voltak, mint a Tiszáé. A táj valamennyi állóvize ilyen levágott mederkanyarulatból származó morotva. Feltöltődésük nehezen halad, mert hordalék nem jut beléjük, s vízutánpótlásuk jó. E morotvák közül többnek terjedelme az 5 ha-t is meghaladja. Legnagyobb a Szamos mellett a Tunyogmatolcs-Cégénydányád közötti nagy levágott meander (185 ha), amit az Ecsediláp belvizeit levezető csatornák részére (Keleti- és Lápi-csatorna) árapasztónak hasznosítják magas vízállások idején. 1. kép A Tisza-Szamos torkolata Gergelyiugornyánál Árhullámok keletkezésének okai, árvízi vízjárás sajátosságai. Nagy árhullámot kiváltó, a Szamos teljes vízgyűjtőjére számított területi átlagcsapadék 50 mm felett kell, legyen, amihez a téli időszakban gyakran 10-30 mm hóból származó víz is hozzáadódik. A hegyvidéki vízgyűjtőkön a fent említett értéknél jóval több 100-150 mm csapadékhullás jellemző. A lehullott csapadék 30-50 %-a folyik le, de kivételes esetben: fagyott- vagy nagyon nedves talaj, nagy intenzitású csapadék esetén 60-70 % is lefolyhat. A Szamoson az évi tetőző vízállások legnagyobb gyakorisága márciusban jellemző. A nyárvégi-őszeleji időszakban (VIII-X) csak kivételesen fordult elő évi vízállástetőzés. A Szamoson a téli árhullámok ritkábbak, mint a Felső-Tiszán inkább tavasszal és nyárelején nagyobb az árvizek gyakorisága. Árhullámok idején Dés és Csenger között átlagosan 37 óra az árhullámcsúcs levonulási ideje. A hazai folyószakaszon Csenger és Tunyogmatolcs között mintegy 8-12 óra a levonulási idő. 1.2.2. A tározók hatása a vízjárásra: A Nagy-Szamos mellékfolyóján a Beszterce felső folyásán, a Kelemen havasok nyugati lejtőjén 1977-1995 között hozták létre a Kolibicai tározót, 92 m magas, 252 m hosszú völgyzárógáttal A gát mögött 300 ha vízfelülettel rendelkező víztározó tó jött létre, amely 90 millió m 3 víz összegyűjtésére alkalmas. A tározó ürítését 741 m 3 /s maximális vízhozammal lehet elvégezni. A Kis-Szamosi hidroenergetikai és vízgazdálkodási rendszer 1969 és 1988 között lett kiépítve. A 16 kisebbnagyobb völgyzárógátat magába foglaló tározórendszer szerepe a villamos energia termelés mellett, a KisSzamos Gyalu és Dés közötti szakaszának árvízmentesítése, a települések vízellátása, jóléti, pihenési övezet kialakítása. A 102 m magas, 410 m hosszú Havasnagyfalui (Mărişel) völgyzárógát mögött a Bélesi tározó üzemi szinten 13,5 km hosszú, 815 ha vízfelülettel rendelkezik, maximális szinten 250 millió m 3 vízmennyiséget képes tározni. Szükség esetén a felszíni árapasztó bukón 700 m 3 /s vízhozamot lehet leereszteni. 16 km-rel lejjebb van az 1974ben elkészült 97 m magas, 232 m hosszú Tárnicai víztározó, amely 71 millió m 3 víz befogadására alkalmas, amiből, árhullámcsökkentésre 7 millió m 3-es térfogatot tartanak fent. A Meleg-Szamosi víztározó 1983-ban készült el 10,8 millió m 3-es befogadóképességű. 7
