A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/b. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; Természet közeli vízgazdálkodás - Megulesz Gabriella, Dunaújvárosi VT: „Természetközeli” fenntartás, avagy pénzhiány?

lentenek a társulatoknál. Ez az ellentmondás feloldásra vár, amelyet helyi szinten, a taggyűlés (küldöttgyűlés) határozata szerint kell kezelni. Természetesen vannak társulatok, amelyek együttműködése példaértékű a természet és környezetvédő szervezetekkel. A védett területek értékeinek megőrzésében – más szakterületekkel összhangban - jelentős szerepet töltenek be a vízgazdálkodási szakemberek. Nem ritka a kisvízfolyások természetes anyagokkal történő part- és mederbiztosítása, majd természetközeli fenntartása. 4.2. A VKI várható hatása a vízgazdálkodásban A VKI megvalósítása, a felszíni és felszín alatti vizek jó állapotba hozása legkésőbb 2015-ig és a jó állapot fenntartása komoly kihívást jelent tagállamok számára. A kisvízfolyásokkal kapcsolatos problémákról tanulmányok készültek, szakmai fórumok előadásai foglalkoztak a témával. A kisvízfolyások minősítése és a monitoring-rendszer kialakítása szervezetten zajlik, bár – annak ellenére, hogy a vízfolyások többsége társulati kezelésben van – a társulatokat nem vonták be a folyamatba. A természetes víztestek besorolásánál figyelembe kell venni a természetföldrajzi adottságokat; a minősítést a víztest saját adottságaihoz képest célszerű meghatározni. Módosított víztestek esetén vizsgálni kell a szabályozási okokat és a beavatkozás eredményességét. Az ökológiai állapot nem jellemezhető egységes paraméterek szerint pl. külterületi és belterületi szakaszok esetén. Egy síkvidéki szabályozott patak jó vízminőségi paraméterek esetén is csak „mérsékelt” ökológiai minősítést kaphat, amennyiben a partvonala mentén nem található megfelelő „zöld folyosó”. Mesterséges víztestek (csatornák, tavak) esetében a jó ökológiai potenciál egyik jellemzője, hogy a létesítmény eredeti funkcióját betöltse. Belvízcsatorna esetében a legfontosabb szempont a vízelvezető képesség mértéke. A természetes patakok egyes (jól beállt) szakaszain nincs szükség különösebb fenntartásra. A többi vízfolyás azonban természetközeli kezelést, „vízgondozást” igényel. Magyarországon nincs nagy hagyománya a patakok revitalizációjának, illetve renaturalizációjának, külföldi példák azonban azt mutatják, hogy a revitalizáció megvalósulása után a patak kezelésének élőmunka igénye nagyobb, amely a jövőben várhatóan drágább fenntartást eredményez. Éppen ezért célszerű, ha a tervezés időszakában a vízfolyás leendő kezelőjével (üzemeltetőjével) az egyeztetés megtörténik. 5. Nehézségek és lehetőségek 5.1. Jogszabályi háttér rendezése A vízitársulatok működését az 1995. évi LVII. Tv. valamint a 160/1995. (XII.26) Korm. rendelet szabályozza. A VTOSZ és az FVM több esetben kezdeményezte a törvény módosítását, illetve önálló társulati törvény előkészítését az FVM hatáskörében. 5.2. Tulajdonviszonyok, adatszolgáltatás 5.2.1. Vagyonkezelői szerződés A társulatok által üzemeltetett vízfolyások 73 %-a állami tulajdonban van. A vagyonkezelői szerződések megkötéséhez azonban az államháztartásról szóló törvény és a NFA-ról szóló törvény módosítására van szükség. A szerződés megkötése előreláthatóan a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal történik majd. Kezdeményezésként felmerült a társulati jegyzett tőkében szereplő vízfolyások vagyonátadása, ennek részletei azonban még nincsenek kidolgozva. 5.2.2. Hozzájutás az érdekeltek adataihoz Az országban működő vízitársulatok 700 ezer mezőgazdasági érdekelttel és szinte valamenynyi önkormányzattal (mint taggal) kapcsolatot tartanak, működési területük lefedi az ország 80 %-át. A törvényben előírt közfeladatok ellátásának egyik forrása a tagok részéről befizetett érde- 4