A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Solymosi Károly, FETIKÖVIZIG: A VKI végrehajtásáról készített jelentés a Felső-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságon

Az elvégzendő feladatok kétfélék: 1. Olyan feladatok, amelyek esetén célszerű megvárni az EU vagy a Duna vízgyűjtő szintű eredmények megszületését és átvenni azokat. Ilyen feladatok: o Terhelések és hatások elemzése kézikönyv hazai változatának elkészítése, o Gazdasági elemzés kézikönyv hazai változatának elkészítése, o Az erősen módosított víztestekkel kapcsolatos koncepció kidolgozás, o Szárazföldi felszíni vizek referencia feltételei kézikönyv hazai változatának elkészítése, o Felszín alatti vizek értékelése és osztályozás módszertani útmutató hazai változatának elkészítése, o Vízgyűjtő gazdálkodás legjobb módszerei útmutató hazai változatának elkészítése, 2. Olyan feladatok, amelyek esetén célszerű hazai projekteket indítani és ezek eredményei alapján indokolni az EU-szintű munkacsoportokhoz benyújtandó, a hazai érdekeknek megfelelő javaslatokat, például közös térinfomatikai rendszer kifejlesztésében való részvétel, módszerek kísérleti vízgyűjtőkön való tesztelése. 2. A Víz Keretirányelv bevezetésének főbb lépései o Tipológia. o Víztestek kijelölése és besorolása. o Referencia jellemzők, állapot, helyek. o Minősítés o Monitorozás. o Víztestek jellemzése. o Környezeti célkitűzések o Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervek. o Jelentés az EU-nak. 2.1.Tipológia 2.1.1 Felszíni vizek A VKI arra kötelezi a tagállamokat, hogy a fontosabb felszíni víztesteket típusok szerint különítsék el, és ezeknek a típusoknak megfelelően határozzanak meg referencia feltételeket ezekre a típusokra. A tipológia fő célja ennek folytán, hogy típus specifikus referencia feltételeket határozzon meg, amelyeket aztán az osztályozási rendszer viszonyítási alapjaként lehet majd használni. A folyókra és a tavakra külön-külön tipológiát kell meghatározni. A víztestek típusok szerinti besorolásának eredményét térképen kell ábrázolni. Az „A” rendszer elemeit kötelező jelleggel alkalmazni kell. A felbontás lehet részletesebb, mint amit a táblázat közöl, de csak olyan lehet, amelyből a táblázat szerinti tartományok visszavezethetők. A „B” rendszer elemei ajánlás jelleggel szerepelnek, semmiféle kötelező jellegük nincs. Olyan elemek is bekerülhetnek a „B” rendszerbe, amelyek a táblázatban nem szerepelnek, még indokolni sem kell a bevonásukat. Lényeg viszont az, hogy a különböző tagállamok tipológiai rendszere összehasonlítható legyen. Ennek ellenőrzése az interkalibráció során történik meg. A tipológiai paraméterként olyan jellemzők jöhetnek számításba, amelyeket a biológiai aktivitás nem, vagy kevéssé változtat meg (pl. tengerszint feletti magasság, geológiai jelleg, stb.). Elsősorban tehát a robosztus környezeti tényezők közül kerülnek ki a tipológiai paraméterek, amelyekhez az élőlények jobbára csak alkalmazkodni képesek. Nem tartalmaz túl sok típust, mert akkor a víztestek száma túlságosan megnő, ami maga után vonja a szükséges referencia állapototok számának növekedését, a monitoring rendszer bonyolódását, a működtetés drágulását, stb. Kellő részletességű tipológiára van szükségünk, mert a típusok mögött valódi, és elkülönülő biológiai mintázatoknak kell lenni. A típusoknak és a biológiai mintázatoknak komplementer viszonyban kell lenniük 2