A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Dukay Igor, RENATUR 2005 Bt.: Kisvízfolyások „jó ökológiai állapotának” medermorfológiai vonatkozásai, megvalósítása és fenntartása

Kisvízfolyások „jó ökológiai állapotának” medermorfológiai vonatkozásai, megvalósítása és fenntartása Dukay Igor RENATUR 2005 Környezet- és Természetvédelmi Szolgáltató Bt. Kulcsszavak: EU Víz Keretirányelv, jó ökológiai állapot, revitalizáció, vízfolyásfenntartás, társadalmi részvétel, meder- és völgymorfológia 1. fejezet: Bevezetés - a témaválasztás indoklása A VKI (AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000/60/EK (2000. október 23.) IRÁNYELVE a vízvédelmi politika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról) a vizek, vizes élőhelyek, közöttük a kisvízfolyások jó ökológiai állapota, ill. jó ökológiai potenciálja elérését kötelező célként tűzi ki. A VKI minden víztest-típusra, így a kisvízfolyásokra is vonatkozik: „1. cikk Célok a) megakadályozza a vízi ökoszisztémák, és – tekintettel azok vízszükségletére – a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák és vizes területek további romlását, védi és javítja azok állapotát;” „4. cikk Környezeti célkitűzések (1) A vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben előírt intézkedési programok átültetésére az alábbiak vonatkoznak: a) a felszíni vizek ii. A tagállamok védik, javítják, és helyreállítják az összes felszíni víztestet …” „iii. A tagállamok védik, és javítják az összes mesterséges és jelentősen módosított víztestet, a jó ökológiai potenciál és jó kémiai állapot elérésének céljából,…” A „jó ökológiai állapot/potenciál” több mint a vízminőség megfelelőssége (a VKI is megkülönbözteti a „jó kémia állapotot”; a kettő együttese adja a 2015-is elérendő „jó állapotot”): A – kémiai – vízminőség ugyan valóban, de sokszor túlhangsúlyozottan limitáló tényező az élővilág számára, ugyanakkor az élőhelyi feltételeknek csupán egyike! Gondoljunk arra, hogy a (mai) ember elterjedését és megtelepedését sem (csak) a levegő minősége (mely kiküszöbölésére ugyanúgy nincs lehetőségünk, mint a vízi élőlényeknek a víz minőségére) határozza meg! Meghatározó számunkra a „búvóhely” (ld. lakóhelyünk kialakításának lehetősége), a társas kapcsolatok (a csoport, mint biztonságot nyújtó tényező; a párválasztás, gyermeknevelés {fajfenntartás} lehetősége), a megélhetési lehetőségek (hol találunk táplálékot, vagy megtermelésére, összegyűjtésére vagy megvásárlására lehetőséget). Ezt végiggondolva könnyebben megértjük, hogy miért fontos a vízi élővilág (fás- és lágyszárú növények, gerinctelen és gerinces élőlények) korántsem egyszerű, de nem teljesíthetetlen és ehelyütt sem misztifikált igényeinek (pl. búvóhely és szaporodóhely, táplálkozóhelyek teremtése, kímélete; megfelelő vízellátottság biztosítása) kielégítése. Mindez – mint látni fogjuk – gazdasági érdekünk is! A vizes élőhelyek megfelelőssége kapcsán kell megjegyezni, hogy az előző bekezdés elején felvetett „vízminőség, mint domináns faktor” kérdése már korábban megingott: ennek tanújelei, pl. az 1970-es, 1980-as években éppen a vízügyi ágazat által megjelentetett kiadványok (pl. a „Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása”, 1989) és a szentendrei Bükkös-patakért zajló mozgalom az 1970-es években. E sorok írója ilyen alapokon és saját felismerései (a kisgyermek kori patakparti megfigyelésektől a horgásztapasztalatokon és az e témában írt szakdolgozat készítésén át a jelenlegi tervezői munkásságig) alapján választotta a kedvezőbb, tájba illő és stabil morfológiai jellemzők kialakításának témáját, mint élethivatást. A téma messze túlmutat a vízi környezet- és természetvédelmen, hiszen a települési és a területi vízgazdálkodás több szegmense mentén (pl. a települési vízrendezés helyzete, fejlesztési irányai, lehetőségei; árvíz- és belvízvédelem; a kisvízfolyások rendezése és természetközeli állapotban tartásának {ld. magára hagyás} lehetőségei) a Víz Keretirányelv (VKI) hazai alkalmazásával kapcsolatban számtalan kérdést hoz felszínre. Mindez ennél fogva nem csak helyi vagy térségi, hanem igen nagyformátumú, országos – sőt a Föld antropogén hatásoknak kitett teljes felszínén megnyilvánuló – feladat.