A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Tóth Mária - Kiss József, ÉDV Rt.: A vízbázisvédelem helyzete az Északdunántúli Vízmű Részvénytársaságnál, a Tatabánya XIV/A vízbázis vízminőség biztosítása

gát üzembe helyezésével a mögöttes térségek elárasztásra, víznyomás alá kerültek, mely kettős eredményt hozott. Megszűnt ezen térségből a falazatból fakadó szükségszerű, de igény feletti ivóvízemelés, valamint a mindenkori karsztvízszintnek megfelelő hidrosztatikus nyomás a vízemelés során hasznosítható. Az igényeknek megfelelő mennyiségű víz csővezetéken jut el a szivattyúkamrába (ún. zárt rendszer). Ez a vízakna fő víznyerő térsége. A zárt rendszerből igény szerint víz juttatható a nyitott rendszer zsompjaiba is. 1. ábra: Csapoló fúrások, vízgyűjtő zsompok a XIV/A vízaknán Alkalmazott vízemelési módok (zártrendszeri, nyitott rendszeri és csurgalék vízemelés) 6 kV-os, 380 lkalmazott vízemelési módok: a búvónyílásos vízgáttal elzárt csapoló fúrásokról zárt csőrendszeren jut a • ártrendszerbe nem fogható hányada – mintegy 2-3 m

3

/min – az előzőhöz hasonlóan, de szabadfelszínű zsompokból ráfolyásos üzemmódban történik. Napjainkban az ivóvíz külszínre emelése a 247 m mélyen fekvő szivattyúkamrából történik

kW névleges teljesítményű centrifugális szivattyúkkal. A kezelővel telepített szivattyúkamra két bányatérségből áll. A központi kamra a szivattyúkamrai zsomppal és a talpi kamraként szolgáló aknarakodó az aknazsomppal. A

• Zártrendszeri vízemelés A

z ivóvíz jelentős része

fővízmentesítő telep szivattyúira, majd a függőleges aknai nyomóvezetékeken keresztül közbenső klórozással kerül a vízközponti tározókba. Nyitott rendszeri vízemelés A

z ivóvíztermelés kisebb, z 7