A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Tóth Mária - Kiss József, ÉDV Rt.: A vízbázisvédelem helyzete az Északdunántúli Vízmű Részvénytársaságnál, a Tatabánya XIV/A vízbázis vízminőség biztosítása
úgynevezett „feltáróvágat” kihajtása, majd megkezdődött a szivattyúkamra feltárása. A szivattyúkamrába 12 darab, egyenként 5 m 3 /min névleges teljesítményű EBG szivattyú került beépítésre. A szivattyúk két 500 mm átmérőjű nyomócsőre csatlakoztak, amelyeken keresztül került ki a víz a külszínre. Az aknában és annak környezetében fakadó vízmennyiség - amely nem ivóvíz - külön zsompba került, ahonnét az aknarakodón elhelyezett 2 darab (ebből az egyik tartalék) 5 m 3 /min névleges teljesítőképességű szivattyú emelte ki. Az ivóvíz céljára nem hasznosítható víz kiemelésére a függőaknába külön 2 darab 300 mm átmérőjű nyomócső került beépítésre. 1 971. májusában elkészültek a vízvédelmi gátak és megtörtént a nyomáspróba. Az ivóvíz tárolására kettő, z aktív vízszintsüllyesztés 1973. októberében indult meg. A karsztvízszint gyakori mérésére megfigyelő z aktív vízvédelmi rendszer alkalmazásának előnye volt, hogy a szénvagyon felszabadításon, illetve a .1. A XIV/A vízakna üzemmódja napjainkban ok és a hozzájuk csatolt települések, valamint a Bicskei XIV/A vízakna ivóvíz termelése az 1990-es évek elején 12 Mm 3 /év körül volt, amely 1997-re 7,2 vízaknában fakadó és nyerhető, területileg három részre osztható vizek ivóvízként nem hasznosítható víz tárolására egy bányatérség (zsomp) került kialakításra. A Tatabányai Szénbányák fúróbrigádja 1972-ben kezdte meg a csapoló fúrások kivitelezését, melynek során 1.474,9 m fúrás készült el, és a külön-külön fakasztott víz összeadott mennyisége elérte a 113 m 3 /min mennyiséget. A kúthálózat létesült. Ez bányabeli, valamint a külszínről mélyített, triász alaphegységre csövezett fúrásokból állt. A depressziós terület a vízkiemelés hatására a karsztvízszint izovonalas térképe alapján mintegy 90-100 km 2 , a depressziós hatósugár mintegy 5,5 km volt. A megcsapolás súlypontja a művelt szénterület súlypontjára esett, ami a depresszió maximális kihasználását tette lehetővé. A lefejtés biztonságossá tételén túlmenően a fakasztott víz hasznosítására is lehetőség nyílt részben ivóvíz, részben ipari víz formájában. A bányavízvédelem érdekei szerencsésen találkoztak a vízellátás érdekeivel, s így a XIV/A vízakna 1985-ig kettős szerepet töltött be. 1985-ben a XIV-es akna befejezte a széntermelést, ezután a vízakna tevékenysége kizárólagosan a szolgáltatási célú víztermelés lett alapvető vízbázisaként a regionális ivóvíz-szolgáltatásnak. 3 A XI V/A vízaknáról történik Tatabánya, Tata város Regionális Vízellátó (BIRV) rendszer ivóvíz ellátása. A BIRV rendszer a társvállalatokon keresztül juttat el ivóvizet 3 megyében (Pest, Fejér és Komárom-Esztergom) több, mint 20 településre. A már csírátlanított ivóvíz elosztása a nevezett települések irányába részben gravitációs úton, más részben átemelő rendszereken keresztül történik. A Mm 3 /év-re csökkent. Az 1998. évi részvénytársasági tulajdonba kerülést követően emelkedés következett be, és az utóbbi években 9 Mm 3 /év feletti mennyiségben állandósulni látszik a termelés. Ehhez társul kb. 1,7 Mm 3 /év mennyiségű patakra történő kényszer vízemelés, amely az 1990-es években 2,5-3 Mm 3 /év nagyságú volt még a nagyobb ivóvíz értékesítés ellenére is. A eredeti célja a XIV-es bánya lenleg a vízaknában fakadó és nyerhető vizek területileg három részre oszthatók: ányatérségek; a vízakna nyílásos gát közötti bányatérségek; a vízakna éli harmada) fakadó és csapolt vizek. Mennyisége mintegy 45 A vízakna meghatározó víznyerő helyei a csapoló fúrások. A csapoló rendszer délkeleti területének víz elleni védelme volt, ebből következően a fúrások közvetlenül a műveletek alatti karsztvíztárolót csapolták. 1973-ban és 1975-ben összesen 12 db csapoló fúrást fúrtak. Elhelyezésüket az 1. sz. ábra mutatja. A fúrások 100-150 m hosszban, szintesen, 5 m hosszú (Ø 200 mm) becementált vezércsövön keresztül, 191 mm-es görgős vésővel készültek. A vízemelés mennyisége 1977-ben volt a legnagyobb (átlag 66,77 m 3 /min). Je • Az üzemviteli térségekben (a függőleges akna és a vízvédelmi gátpár közötti b é szaki harmada) fakadó vizek. Ennek mennyisége kb. 3 m 3 /min, amely két zsompban – a függőleges akna alján és a szivattyúkamra alatt – gyűlik össze. Ez az ivóvízként nem hasznosítható kényszer vízemelés különálló rendszeren keresztül jut a külszínre. • Az ivóvizes térségekben (a vízvédelmi gátpár és a búvó k özépső harmada) fakadó vizek. Mennyisége kb. 2 m 3 /min, amely két zsompban – I. és II. sz. ivóvizes zsomp a csapolóvágat alatt – gyűlik össze. A két zsomp eredetileg a szabadfelszínű vízemelést szolgálta. A búvónyílásos gát megépítése és a zártrendszer kialakítása után eredeti szerepük jelentősége lényegesen lecsökkent. Jelenleg az összegyűjtött vizek ráfolyásos rendszerben kerülnek a szivattyúkamrába (ún. nyitott rendszer). • A búvónyílásos gát mögött (a vízakna d m 3 /min nagyságúra becsülhető. A felesleges vízemelés környezetvédelmi és gazdaságossági problémákat vetett fel. Előtérbe került a karsztvíz védelmének, a bányabiztonság növelésének és a fajlagos költségek csökkentésének igénye. Ezen igények alapján épült 1998-ban a búvónyílásos gát. A 6
