A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

1. szekció: TELEPÜLÉSI VÍZGAZDÁLKODÁS - Csapák Alex, ELTE-TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajz Tsz.: A települési szennyvízgazdálkodás az uniós csatlakozás tükrében

szennyvízelvezető agglomerációból csupán 49 van érzékeny területen. Nagy-Britannia esetében 708 agglomerációból 90-et tekintenek érzékeny területen fekvőnek. (Commission of the European Communities, 2004) A direktívában megfogalmazott mérnöki szempontú elgondolás lényege az, hogy ahol műszakilag lehetséges, és gazdaságosan megoldható, ott alakítsanak ki regionális rendszereket, hiszen ezek fajlagosan olcsóbbak, és általában hatékonyabbak is. Ugyanakkor, meglehetősen nagy hiányossága e direktívának, hogy jószerivel semmilyen elképzelést sem fogalmaz meg a 2000 lakosegyenérték alatti agglomerációkkal kapcsolatban, pedig kontinentális szinten számos olyan ritkán lakott területtel találkozhatunk, ahol egyszerűen nincs értelme nagy regionális rendszerekben gondolkodni, viszont szükséges a települési szennyvizeket ártalmatlanítani. A direktíva feladatul tűzi ki az Unió tagországai számára, a nemzeti megvalósítási program kidolgozását (agglomerációkkal, határidőkkel, becsült költségekkel, stb.), az elkészült dokumentumok rendszeres felülvizsgálatát és a Brüsszel felé való adatszolgáltatást. A program felülvizsgálatát minden tagországban kétéves gyakorisággal kell elvégezni, illetve kétévente kell jelentést tenni az Unió felé. A magyar megvalósítási program Magyarországon a rendszerváltás idején, 1990-ben 41,6 % volt a szennyvízhálózatba kapcsolt lakások aránya, 429 településen volt kommunális szennyvízelvezetés. Ugyanezen időpontban a lakások 84,9 %-a csatlakozott az ivóvízhálózatra, és mintegy 2431 településen volt vezetékes vízszolgáltatás. Feladatok tehát mindkét infrastrukturális elem esetében bőven voltak. A rendszerváltás utáni néhány évben a címzett- és céltámogatások (1992. évi LXXXIX. törvény) nyújtottak - néha kissé ad hoc jelleggel - forrásokat a települési vízgazdálkodás fejlesztéséhez. A szennyvízelvezetéssel kapcsolatos feladatok ütemezése érdekében 1996-ban alkották meg a Települési Szennyvízelvezetési és Tisztítási Kerettervet (2207/1996. Kormány határozat), mely 2010-ig igyekezett ütemezni az ágazat fejlesztési feladatait. A Keretterv már az uniós elvárásokat megtestesítő 91/271/EGK direktíva szellemében készült, de sem formai, sem tartalmi szempontból nem felelt meg a Brüsszeli előírásoknak. Az uniós követelményeknek megfelelő hazai megvalósítási programot 1998-ban kezdte kidolgoztatni az illetékes minisztérium. A munka eredményeként született meg a 25/2002., 26/2002. és a 27/2002. Kormány rendelet, mely jogi formába öntve a hazai nemzeti megvalósítási programot tartalmazta. (Varga M., 2003.) Később e rendeleteket módosította a 163/2004., a 164/2004. és a 165/2004. Kormány rendelet. A hazai Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program elsődlegesen a szennyvízelvezető agglomerációk lehatárolásával foglalkozik. Az aktuális állapotnak megfelelően, mindkét időpontban kiadott Kormány rendelet felsorolja az egyes agglomerációs kategóriákba sorolt települések körét, a gyűjtőrendszerekhez tartozó településeket, településrészeket, illetve a szennyvízelvezető agglomerációk központjait. A megvalósítási program rögzíti az egyes agglomerációs kategóriák alapállapotát (2000., 2002. évre vonatkozó ellátottsági szintjét), a fejlesztések tervezett ütemezését, a fejlesztések becsült költségeit, illetve az elérendő célállapotot (agglomerációk számát, besorolását, a szennyvíztisztító telepek és a gyűjtőrendszerek számát, illetve az ezekben kezelt szennyvíz mennyiségét). A feladatok ütemezése során meghatározták az egyes agglomerációs kategóriákban a teljesítési határidőket (melyek esetében tíz esztendős haladékot kapott országunk az Unió régi tagországaihoz képest). A tervezett menetrend értelmében az érzékenynek tekintett vízgyűjtőkön: Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó vízgyűjtője (a 240/2000. Kormány rendeletbe foglalt területek köre ); a legsürgetőbb a szennyvízkezelés feladatainak a megoldása. A 10 ezer lakosegyenérték feletti, érzékeny területeken elhelyezkedő szennyvízelvezetési agglomerációk területén - melyből csupán hét található Magyarországon - 2008. december 31-ig teljesíteni kell a szennyvíz összegyűjtésével, kétfokozatú tisztításával (és nitrogén illetve foszfor eltávolításával) kapcsolatos előírásokat. A következő kategória a 15 ezer lakosegyenérték feletti agglomerációk köre, melyek esetében a teljesítés határideje 2010. december 31. A 15 ezer lakosegyenérték feletti kategóriába sorolt agglomerációk száma 126 darab, ez a kategória jelenti a legnagyobb szennyvízmennyiséget (8,9 millió lakosegyenérték). A programban előírt utolsó határidő 2015. december 31., ezen időpontra kell a 2 ezer és 10 ezer közötti lakosegyenértékkel bíró agglomerációk (448 darab), illetve a 10 ezer és 15 ezer lakosegyenérték kategóriába sorolt szennyvízelvezetési rendszerek (54 darab) kiépítését elvégezni. (A 163/2004. Kormány rendeletben felsorolt számadatokat használom, bár a jelenleg készülő, az Unió felé már hivatalosnak tekinthető dokumentumban - és a majdan elkészülő új kormány rendeletben - már sok tekintetben más adatokat olvashatunk majd.) A magyar Nemzeti Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program - túl az uniós elvárásokon - tételesen felsorolja a 2000 lakosegyenérték alatti (azaz az agglomerációkból kimaradó) településeket is, ezek száma azonban folyamatosan csökken. A hazai kistelepülések ugyanis attól tartva, hogy a regionális rendszerekből kimaradó falvak majd támogatásoktól esnek el, tömegesen igyekeznek valamelyik 2