A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Kolossváry Gábor - Udvari Zsolt, FVM: A vízgazdálkodási társulati belvízvédekezés földművelésügyi szakigazgatási irányításának tapasztalatai az 1998-2005. években
A vízgazdálkodási társulati belvízvédekezés földművelésügyi szakigazgatási irányításának tapasztalatai az 1998-2005. években Kolossváry Gábor 1 - Udvari Zsolt 2 1-védelemvezető, főosztályvezető-helyettes, miniszteri biztos 2-védelmi titkár, EU vízgazdálkodási referens Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vadászati, Halászati és Vízgazdálkodási Főosztály 1055 Budapest, Kossuth tér 11. Kulcsszavak: belvíz, belvízvédelem, vízkár-elhárítás, mezőgazdasági (területi) vízgazdálkodás, vízgazdálkodási társulat Bevezetés Hazánk területének 52%-át veszélyezteti vízkár! Ez Európában egyedülálló, páratlan méretű veszélyeztetettséget jelent és egyben indokolja a Kormány azon deklarációját, mely szerint a vízkárelhárítás kérdéseit hazánkban a biztonságpolitika részeként kell tekinteni. Ennek mintegy bizonyítékául szolgált az 1998-2001. közötti időszak, amikor az addig mértékadó helyzetet meghaladó árvíz, belvíz ellen kellett védekezni. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy hazánkban az árvíz- és belvíz előfordulásával az év bármely szakaszában és bármely folyónkon, illetve területünkön számolni kell. Ezen veszélyeztetés azonban nem találja alapvetően felkészületlenül, kiszolgáltatottan az országot, hazánkban a vizek elleni védekezésnek nagy hagyományokkal rendelkező, jól kialakult, és mint a közelmúlt tapasztalatai is igazolták, ütőképes rendszere van. Az árvíz és belvíz elleni felkészülés és védelem tehát nem katasztrófa, nem rendkívüli esemény. Az utóbbi száz év évenkénti csapadékeloszlását alapul véve megállapítható, hogy 17 évet tekinthetünk kedvezőnek, 32 évet nedvesnek, 23 évet száraznak és 28 évet igen száraznak. Szárazabb periódusban a csapadék szintje mélyen az átlag alatt marad, ezzel szemben a nedvesebb időszakokban annak két-háromszorosát is elérheti. Az Alföld csapadékszegény vidékein komoly károkat okozhat az aszály. Legutóbb a 2003. évben sújtotta rendkívüli aszálykár a magyar mezőgazdaságot. Az időjárás furcsasága, hogy ha az aszályérzékenységet és a belvíz-veszélyeztetettséget összevetjük (illetve ezeknek térképi ábrázolását egymásra vetítjük), nagymértékű az egybeesés, tehát a leginkább belvízveszélyes területek érzékenyek legjobban az aszályra! A tenyészidőszak csapadékviszonyait figyelembe véve megállapítható, hogy a vegetációs vízigényeket az eső önmagában nem tudja kielégíteni. A fentiekből következtethető, hogy a Kárpát-medence területén a gazdálkodás egyik alapfeltétele a vízzel való helyes gazdálkodás, azaz a vizek károkozás nélküli elvezetése, tározása, valamint az öntözés lehetőségének biztosítása. A mezőgazdaságot ért károk, a belvíz elleni védekezés Kétségtelen, hogy a súlyos belvízkárok előidézésében döntő szerepe volt a rendkívüli időjárási viszonyoknak, de az is megállapítható, hogy a vízrendezés fejlődése lassúbb ütemű volt, mint amit a társadalmi-gazdasági fejlődés megkívánt volna. Egyes térségekben a vízrendezés viszonylagos elmaradottsága a mezőgazdasági termelés, a településfejlesztés, a területfejlesztés és a vidékfejlesztés gátjává vált. A belvízi kérdések megoldatlansága a mezőgazdaságban a termelési biztonságot, a településekben pedig a korszerű életmód és a lényegesen módosult (modern) települési formák kialakulását nehezíti. A mezőgazdasági területen folytatott védekezési és kármegelőzési munkákkal elsősorban a belterületek mentesítését – a csapadékvíz továbbvezetésének lehetőségét teremtették meg a vízgazdálkodási társulatok. Az elmúlt évtizedek fenntartási hiányossága miatt a csatornák vízelvezető kapacitása az előírtnak mindössze 25 %-át tette ki 1998-ban. A 2000-ben elindított rekonstrukciós programunknak köszönhetően az arány lényegesen javult 50%-os. A vízrendezés hálózati struktúráját és a csatornasűrűséget úgy kell megalkotni, hogy az elvezetés mellett jelenős vízvisszatartást is biztosítunk (mikrotározás, medertározás, holtág, halastó, belvíztározó). Magyarország kiszolgáltatott vízgazdálkodási helyzete megköveteli, hogy a Kárpát-medence vízgazdálkodásában valamennyi érdekelt ország közös részvétellel és felelősségvállalással, a folyamatos együttműködés jegyében vegyen részt. A régió szemlélet és vidékfejlesztés előtérbe kerülésével látható, hogy az európai működtető rendszerekben a legerősebb alappillérek az élet- és vagyonbiztonság mellett a gazdálkodás és a termelés biztonságát szolgáló elemek (a termőföld védelme, a vízgazdálkodás, a területhasználat). A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium minden rendelkezésére álló eszközzel biztosítani kívánja, hogy a felelősségi körébe rendelt feladatok ellátása során tevékenysége az élet- és vagyonbiztonság és a biztonságos mezőgazdasági termelés feltételeinek megteremtését szolgálja. A Kárpát-medence vízrendszerének hatékony működtetésével érhető csak el, hogy a földtulajdonosok, földhasználók, magángazdálkodók és önkormányzatok – igényeik kielégítése és megfelelő védettségük okán – a társadalom és a gazdasági élet kiegyensúlyozott szereplői legyenek. A mezőgazdaság – a társadalom – a környezet hármas viszonyrendszerében egyre fontosabb szerepet kapnak a fenntartható fejlődés és a környezeti feltételek hosszú távú szerkezetének kialakítása. Az agrár-vízgazdálkodás mintegy motorja, zászlóvivője lehet az agrárszerkezet váltásnak, hisz az egyik legszorosabb kapcsolatot jelenti a