A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Horváth Gábor - Vácz Sándor, FETIKÖVIZIG: A Nyírség vízpótlása

Megállapításra került, hogy vízkárelhárítási célból - a Kállai (VII.sz.)-főfolyás kivételével - újabb állandó tározók építése nem indokolt. Tározás fejlesztésre tehát egyéb hasznosítási célból lehet szükség, s azok csak a használatban érdekeltek (önkormá

nyzatok, magántulajdonosok, természet-és környezetvédelem stb.) gyüttműködésével valósíthatók meg. oldások ugyan műszakilag hetségesek, gazdaságilag azonban a megvalósíthatóság a közeljövőben kétséges. teli mű- a Lónyay főcsatorna torkolatához tervezett rvízkapuhoz kapcsolódva az árvízkapuval együtt megépül. kívüli területről reális időtávon belül nem biztosítható, azzal kell gazdálkodni, ami elyben rendelkezésre áll. A Nyírség vízgazdálkodási, természetföldrajzi adottságai .1. Vízgazdálkodási adottságok és azok változása napjainkig .1.1. A szabályozás előtti állapot kapcsolatos leírását. Ezeknek ismertetése igen tanulságos. Eezek közül példaképpen Nagykállót ismert

mély, itt gyér, cserjéssel vegyes. A postaút mellett szintén egy rész Néhány helyen kisebb mocsarak vannak, amelyek azonban meleg időben kiszáradnak.” e A vízgyűjtő hasznosítható felszíni vízkészletének növelése vízátvezetéssel (3. sz. melléklet) a Tiszából Észak-keleti irányból, vagy Délről a Keleti-főcsatornából lehetséges. A becsült költség a vízátvezetéssel való vízpótlás esetén több milliárd Ft nagyságrendű, s a rendszer üzemeltetése is horribilis. Ezek a meg

le "Közvetlen" vízpótlás (3. sz. melléklet) a Lónyay főcsatorna és a visszatöltésezett főfolyások menti közvetlen területek vízpótlását szolgálhatja. Első fázisa –a vízkivé

á Tehát a VÍZ a vízgyűjtőn h 1 1 A Szabolcs Vármegye I. Katonai Felvételében (1782-1785) a térképszelvényeken szerepeltetik az akkori bejárások tapasztalatai alapján –katonai szempontok miatt- a Kállai (VII.sz.) ff. völgyében fekvő települések vízzel, növényzettel etjük: „A Mosolygóvíz (Mosolgo Viz) patak Perkedtől (Berkent) a malomig nagyon mocsaras, kissé homokos. A gázlóknál alacsony vízállásnál 3-6 láb mély, ez többnyire megakadályozza az átkelést. Perked (Berbet) alatt homokos medre van, többnyire 20-30 lépés széles és magas vízállásnál 3-3,5 láb mindig keresztül lehet menni rajta. A Hószomról (hudos Talapu) jövő patak többnyire száraz. Magastörzsű, eléggé sűrű tölgyerdő, kissé tölgyerdő, ez azonban meglehetősen ritka. A réteket évenként víz önti el, de ismét kiszáradnak. A lecsapolások előtt, a múlt század közepéig a Nyírség nagyobb része lefolyástalan volt. A lefolyástalanságot a sajátos geológiai felépítés, a domborzati viszonyok és a viszonylag kevés csapadék együttesen idézték elő. Természetesen csak felszíni lefolyástalanságról volt szó. A felszínre hulló csapadék egy része ugyanis leszivárogva, mint áramló talajvíz elhagyta a Nyírséget. Csapadékosabb id

őben, a homokdombok közti mélyedésekben összegyűlt víz hasznavehetetlenné tette a művelt területek nagy részét. Azokat a területeket, melyeket a szabályozás előtt ártereknek hívtak, s amelyek a legveszélyesebbek voltak, tartós szárazság esetén sem lehetett teljes mértékben használni, csapadékosabb időben pedig teher volt. "Széles övezetben elázagoltatták, művelhetetlenné változtatták a környező magasabb birtokrészeket. Akadályozták a szabadközlekedést. Kedvezőtlenné tették az egész vidék közegészségügyi állapotát. Pedig a talaj termőképessége szempontjából a társulati ártér a Nyírség legértékesebb része." Ez a cseppet sem elhanyagolható tény vetette fel a gondolatot a terület birtokosainak körében, hogy a hasznavehetetlen területek víztől való mentesítése, nagy mértékben llendítené a mezőgazdaságot. ek alsóbb medencék felé. Ezáltal a nyíri vizek egyik medencéből a másikba folytak, ajd rázúdultak a Rétközre. .1.2. A Nyírségi vizek szabályozása fe Az első lépéseket Kállay Miklós, Szabolcs vármegye alispánja tette meg azzal, hogy 1806-ban és az azt követő években közerővel "vármegyei árkokat" készíttetett. A vármegyei árkok kis mélységűek voltak. Szerepük annyi volt, hogy a homokdombok közti különálló mélyedéseket összekötötte, s lehetővé tette, hogy azok vizei természetes esés folytán észak felé, (egy-egy nagyobb medencéig) folyjanak. Ennek az lett a következménye, hogy a nagyobb medencék vízszintje magasabb lett, a környező talajvíz megemelkedett és sokkal nagyobb kiterjedésű terület vált vizenyőssé. A Nyírvíz Szabályozó Társulat megalakulása előtti összeíráson az ártérnek minősített terület 85.093 hold volt (1 holdat 1200 négyszögöllel számoltak). Természetesen minden birtokos féltette saját birtokát, így önerőből utat nyitottak a vízn

m 1 Az immár mesterséges beavatkozással lezúduló nyírvizek nagyon megkeserítették a rétközi gazdák életét. Unszolásukra, az 1846-ban megalakult Felsőszabolcsi Ármentesítő Társulat, 1856-ban kezdeményezte az 3