A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Az EU-s pályázatok csapdái a területi vízgazdálkodásban

A harmadrendű (volt üzemi) művek területén viszont semmilyen érdemi javulás nem következett be. Ezek a művek már a 90-es évek elején tönkrementek, hiszen fenntartásukra nem volt forrás. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a volt üzemi művek (külterületi árkok) az önkormányzatokhoz kerültek, ahol ezek üzemeltetésére, fenntartására sem forrás, sem szakértelem nem volt. Voltak kísérletek e művek rendbehozatalának finanszírozására, mert az FVM meghirdetett nemzeti forrásból ilyen jellegű pályázatot. Az önkormányzatoknak azonban a 25 % sajáterőt és az általános forgalmi adót sem volt miből kifizetniük, ezért a pályázatot elnyert önkormányzatok nehéz anyagi helyzetbe kerültek (főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében), így ez a pályázati rendszer nem szélesedett ki. A mezőgazdasági vízhasznosítás teljesen piaci alapokra került Magyarországon. Az állam az öntözést gyakorlatilag nem támogatta, hiszen nem lehet támogatásnak tekinteni az 55-60 Ft/m

3 öntözési költségből a 2-3 Ft/m

3 vízkészlet-használati járulék esetenkénti elengedését. Szólni kell a belterületi vízrendezésről is néhány szót különösen akkor, mikor a települési katasztrófák száma nő. A belterületi vízrendezésben az egyik fontos feladat a csapadékvíz összegyűjtése és elvezetése, a másik a külterületi vizek kellő kizárása. A lokalizáció nem csak dombvidéki vízrendezési feladat, hiszen előfordultak ilyen problémák síkvidéken is. Dombvidéken azonban a megelőzés, a preventív intézkedések megtétele fontos, hiszen amikor már megvan a baj, elindul az árhullám, a folyamat gyors jellege miatt nincs mód a védekezésre. Az a támogatási rendszer, ami jelenleg érvényben van, azaz hogy az évi néhány milliárd forintos keretből néhány település belterületi vízrendezés címen forrást nyer el, nem oldja meg a problémát. A bel- és külterületi vízrendezés intenzív kapcsolatára, a településeken áthaladó vagy azokat érintő kisvízfolyások rendezésére, hatékony árvízcsúcs csökkentésre és tározásra lenne szükség, amire gyakorlatilag nincsen forrás. 3. A megváltozott támogatási struktúra Az Európai Uniós pályázati lehetőségek megnyílásával 2004. májusában megváltozott a területi vízgazdálkodás finanszírozási rendszere is. Az alapelképzelés az volt, hogy a finanszírozást két részre bontják: • a közcélú művek üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatos finanszírozás a nemzeti támogatási keretbe kerül, • a közcélú művek fejlesztésével és rekonstrukciójával kapcsolatos támogatásra Európai Uniós forrást nyitnak meg, lehetővé téve az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) keretében történő pályázást. Az öntözés üzemeltetésére korábban sem volt támogatás, ezt az új rendszer sem teszi lehetővé. Az öntözés műveinek fejlesztése azonban az EU-s pályázat keretében lehetővé vált. Újdonság a meliorációra, azaz a táblán belüli vízrendezésre és talajjavításra való pályázati lehetőség, hiszen ilyen célra csak korlátozottan állt korábban forrás rendelkezésre. Számos korábbi pályázati lehetőség viszont kihullott a rostán, így bizonytalan, hogy lehet-e majd támogatást kapni a szivattyútelepi rekonstrukcióra, a védelmi eszközök és gépek beszerzésére. Elindult egy rekonstrukciós folyamat az állami művek meghatározott körén, 100 %-os állami támogatással. Bizonytalan ennek a folytatása is, mert a nemzeti támogatásban nincs rá forrás, az AVOP pedig csak 75 %-os támogatást ad. Kérdés, hogy ki és milyen formában biztosítja a hiányzó 25 %-ot. Számos társulat által üzemeltetett mű további sorsa is kérdéses, hiszen ezek a megyei FM hivatalok vagyonkezelésében vannak, de az üzemeltetési szerződés szerinti forrást nem tudják biztosítani hozzá. Látszólag jobb helyzetbe kerültek azok az önkormányzatok és magántulajdonosok, akik külterületi vízrendezési műveket birtokolnak, mert erre az AVOP-on belül lehet pályázni. Mivel azonban ezeknek a műveknek a legtöbb esetben nem áll rendelkezésre a dokumentációja, hiányzik a vízjogi engedélye, már a pályázaton való indulás formai követelményeit sem egyszerű teljesíteni, nem beszélve a szükséges sajáterőről és az utófinanszírozás adta nehézségekről. A belterületi vízrendezés pályázati rendszere nem változott, ott a szükséges forrásokhoz való hozzájutás változatlanul igen nehéz. 2