A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Belterületi vízrendezési problémák

• a hidraulikai hatékonyság, azaz a jó tervezés, ami együtt jár o a fő vízelvezetési útvonalak kiválasztásával; o a megfelelő magassági vonalvezetés megtalálásával (különösen síkvidéki területeken); o a hatékony energiacsökkentéssel (különösen hegy és dombvidéki területeken); o a kapubejárók alatti átereszek (küszöb)szintjének és átmérőjének megfelelő megválasztásával; • a rendszeres karbantartás, iszapkotrás (különösen a kapubejáróknál). A csapadékvíz elvezető rendszerek legnagyobb problémája, hogy nem valóságos hálózatok, azaz nincsenek egymással az elemek összeköttetésben. Ennek oka legtöbbször a rossz szintben, rossz kialakításában elkészítet, eltömődött kapubejárók sokasága. Még a jól kialakított, kellő méretű árkok is gyorsan megtelnek és továbbvezetés híján a felszíni víz megmarad vagy maguk a vízzel telt árkok öntenek ki. Az sem jó, ha elvezetés híján az árokba kerül víz ott marad, pang, az árokba kerül szeméttől vízminősége romlik. Kevés szó esik a csapadékelvezető hálózatok hidraulikai hatékonyságáról. Itt nem csak a megfelelő elvezető elem (árok) méretek kialakításáról, a kellő szintben elhelyezett és kellő átfolyási szelvénnyel rendelkező átereszekről van szó, hanem a teljes rendszer működéséről. Ki kell alakítani a település domborzati viszonyainak megfelelően olyan fő elvezető útvonalakat, gyűjtőket, amelyek összeszedik a kisebb csatornák, árkok vizét. Ezeket a fő elvezetési útvonalakat kiemelten kell fenntartani, kezelni, hiszen ezek megfelelő működése alapvető a település mentesítése szempontjából. Hiába vannak a kisebb árkok, az ezeken lévő kapubejárók jó állapotban, ha az összegyűlt víz településről történő, intenzív kivezetése nincs megoldva. 6. Lokalizáció A lokalizáció szakmai fontosságát az adja meg, hogy a belterületi elöntéseket, helyi vízkárokat nagyon gyakran a külterületről akadálytalanul befolyó víz, hordalék okozza. A lokalizáció a külterületről érkező vizek kizárása, összegyűjtése, rendezett elvezetése. A lokalizáció nem csak hegy- és dombvidéki probléma, hanem előfordul síkvidéken is. A lokalizáció általában a veszélyeztetett irányból érkező vizek felfogásával (övárkok, sáncok, övcsatornák segítségével), összegyűjtésével és rendezett elvezetésével oldható meg. Kedvező megoldási lehetőség a megkerülő rendszerek (árkok, csatornák) kiépítése, amikor a lokalizációt teljesen külterületen lehet megoldani. Gyakran azonban csak a települést keresztezve lehet a lokalizációs művekkel felfogott vizet továbbvezetni. Ilyenkor az átvezető művek (surrantók, árkok, vízfolyások, csatornák), azok műtárgyai (energiacsökkentő, hordalékfogó, keresztező művek) és a burkolások a lakókörnyezetben valósítandók meg. Külön kérdés a hordalékfogás, illetve a lokalizációs művek feliszapolódása. Ezek rendszeres karbantartása, kotrása fontosabb, mint a másod- és harmadrendű vonalas létesítmények külterületi szakaszain, mert egy nagy intenzitású vagy nagyobb mennyiségű csapadék a korábban lerakódott hordalékot is magával ragadja és a belterületi problémákat (hordalék lerakódás a belterületen) fokozza. A településeknek a lokalizációval van a legnagyobb problémája. A műveket külterületen kellene létesíteni, ahol vagy tisztázatlanok a tulajdoni viszonyok, vagy az érintett tulajdonosokkal kellene megegyezni, esetleg a művek elkészítéséhez szükséges területet megvenni. A lokalizációs művek méretezéséhez feltétlenül szakemberre van szükség, hiszen a külterületi, de a belterületet érintő hidrológiai folyamatokat kell feltárni és ennek alapján a méretezést elvégezni. A lokalizációs művek fenntartásával is van probléma, hiszen míg a település lakosai ez előttük lévő művek (útárkok) fenntartásában valamilyen módon részt vesznek (saját maguk karbantartják vagy a települési lehetőségekhez hozzájárulnak), addig a külterületi – bár őket védő – művek karbantartásának szükségessége nehezen magyarázható meg. 7. Belterület-külterület kapcsolata A belterületi és külterületi vízrendezés kapcsolata azért fontos, mert a belterületen összegyűlő csapadékvíz befogadója valamilyen külterületi vízfolyás, csatorna, többnyire a külterületi közcélú létesítmények, amelyek vízitársulati üzemeltetésben vannak. Megfelelő külterületi kapcsolatok nélkül nem lehet hatékony a belterületi csapadékvíz elvezető rendszer, ezért a külterületi kapcsolódásokat is jól meg kell tervezni, ki kell építeni és ezeket a létesítményeket is fent kell tartani. 4